Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Kertész Manó: Finnugor jelzős szerkezetek 1

8 KERTÉSZ MANÓ. pap' (uo. IV. 366); jáyá nurém % q la-ay i t 'atyja iránti bosszúm okozó dög leánya5 (uo. III. 447); yqla ujné amki qnsém úaurémakém alá ti tajwés caz a dög állat a magam szülte gyermekecskét majd hogy meg nem ette (uo. III. 456) [%cila cholt test,

dög']. A magyarban aztán sok más olyan formában is megtalálható ez a finnugor sajátság, a milyenre a többi rokon nyelvből nem idézhetünk megfelelőt; ennek oka részint a meglévő rokon -nyelvi szövegek egyoldalú volta (szinte mind költői termés), részint az, hogy a magyar nyelvben a fejlettebb műveltségi állapotnál fogva nemcsak új mondatszerkezetek keletkeztek, hanem az ősi mondat- és jelentéstani sajátságok is sokszerűbbekké és gazdagabbakká váltak. így jelzőül használja a magyar az állapotot, foglalkozást jelentő főnevet: Barát kincstartónak szertelen csudáját (KMK. III. 10); minden nap hét betyár emberrel viaskodtak (Nópk. Gy. IX. 226); lakik ott a falu végén egy gazda embör (KRIZA, Vadr. 485); alkalmas értékű gazdaember (Nyr. X. 122). Ez vendég atyafyaknak az zolgalat latom, hogy igen nagy z^kseg (Virg.-k. 60); vitézkődéc sokat vendég földeken (GÖRCS. Máty. 2); szeretője búsul, ő is sír híjába, vendég katonának minek járt nyomába (Népk. Gy. I. 235); el is fogadta az apját és a vendég királyfit (uo. I. 363); gondolva, hogy zarándok jövevény számára elég egy veszendő sátor (AB. III. 261); rab gólya (AR.); rab oroszlán (PET.); az fogoly emberről elég törvént állatna (EMK. IV. 195); imé egy jövevény hajóra találok (GYÖNGY. Char. 23); emezeknek a jövevény lyányoknak helyet adott (Népk. Gy. IX. 85). Az ilyen -vány, -vény-képzös főneveknek nagyon gyakori a jelzői használata; hasonlóképpen az -ék képzőseknek: Lukács Pál Ninive városának romladék falairól azt bizonyítja (MOLN. JÉpül. 244); kűlomb külőmbféle nemzetbéli moslék hadak (Erd. Tört. Ad. IV. 234); rémítő fegyverrel a rácz moslék nemzet felessen érkezett (Kecsk. Tört. IV. 410); az Panoka köntösét oda küldtem valami maradék béléssel (Lev. Tár II. 277); az maradék udöben cquod reliquum est temporis'

(SYLV. UT. II. 122); tudakozám az fogságból megszabadult maradéc sidóc felöl cinterrogavi eos de Judseis, qui remanserant et supererant de