Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Kertész Manó: Finnugor jelzős szerkezetek 1

46 KERTÉSZ MANÓ. 1 csimazin saya és failongis ráncos szoknya (Gazd. Tört. VIIL 472); egy gránát avagy lazur ujas köpenyegtöl, ha posztóval leszen bélelt 1 f. 25 d. (uo. VIIL 471); Osztrosochki Dorkának csináltasson az én édes bátyám uram egy tafota, egy rassa és egy perpetuán szoknyát (RADV. Csal. III. 262). Mennyire igazi sajátsága nyelvünknek a változatlan anyagnév jelzői használata, mutatja az is, hogy appositiós viszonyban se változik meg: Egy cseh süveg fekete bársony c

ein böhmischer hut aus schwarzem sammet3

(RADV.

Csal. II. 282); zolgamnak Estvannak tartozom egy nadrággal karasyaval (uo. III. 107); egh sárga zoknya pozto (OL. D. 26367); negh zewld zoknya purgamal (uo.); negh ampona ezwsth (OL. L. III. 16, 17); ampona on ketteo (OL. UC. 76/17); hattam neki öreg mosdót ezüstöt, aranyast (Tört. Tár Új f. XII. 595); koffyom ivont arán kyth meg slogoztak (OL. Nád. 48); Anna azzonnak hattam eg fekete jankot, fekete tafota (RMNy. II. 226); kar kapa werews habos chemeleth (OL. Nád. 48). Éppígy nem képezünk belőle melléknevet, ha a jelzett szava nincs kitéve: Bátrabb fa kannából innya, mint aranyból faus einem goldenen

5

(Kisv. Adag. 180). Még a régi latin összeírásokban is megmarad ez a magyaros szerkezet: Zoknam kamocham viridi coloris (Múz. Kállay); kenthes brunatici coloris Sthamet (OL. L. III. 16, 17); swbam Rawazhaat lego famulo meo (Körmend IV/ő. nr. 45); vnam véstem Zoknyam wlgo Tharka kamocha (Múz. Kállay); vnam Haczagam Aranyas Baarson (Körmend III 5, Zákány 34); duas subas wlgo az zederyes nwzth es az helges barsonth (Múz.). A rokonnyelvek legnagyobb részében általános, hogy a változatlan anyagnév áll jelzőül; sőt a vogulban ós osztjákban megtaláljuk azt a sajátságos régi magyar szerkezetet is, hogy az anyagnévnek is, meg a jelzett szónak is van még egy jelzője. Vogul. A jelző puszta anyagnév: japák jánteuw rqmén suj c

a selyem idegnek zengő hangja' (VNGy. IV. 209); puma nál jonye'it, ni rá nal jonye'it 'fűszárnyíllal játszik, vesszőnyíllal játszik' (uo. II. 182); ant-nalém, áútja utém szárú nyilam, szárú íjam' (uo. II. 171); sát-pispá tyln-ku-ályél 'hétszeres ezüst lánczon' (uo. III. 78); sát-pis