Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Németh Gyula: Az ősjakut hangtan alapjai - 448

Az ősjakut hangtan alapjai. (Második közlemény.) II. Mássalhangzók. Szókezdő mássalhangzók. Ostor. *k- (1. < */Í-, 2. < V)-71. §. Mivel kétségtelennek tartom, hogy az őstörökben nemcsak a szókezdő *í- és *p-, hanem ezeknek zöngés párja, a *d- és b- is megvolt s mivel a szókezdő g-t a török nyelvek jó része jól ismeri, azt hiszem, hogy az őstör. zöngétlen palatális explosiva, a *k- mellett megvolt a szókezdő *g- is.*) Valószínű azonban, hogy ez a *g- már az alapnyelvben összeesett a *A;-val — talán egy pár nyelvjárás kivételével. Természetes, hogy ebben a kérdésben a döntő szót az egyes nyelvek hangtanának részletes kutatása fogja kimondani. Különösen figyelembe veendő az azerbajdzsáni nyelvjárás. Érdekes fejlődés történt a kumükben, hol a k palatális hangok előtt aspirált: Ji-, veláris hangok előtt pedig oly gyenge az artikulácziója, mintha g- volna (= G). Hogy itt egész modern újítással van dolgunk, mutatja az, hogy a fejlődés minden példában feltétlenül világos. 72. §. A jakut (és a csuvas) szempontjából az őstör. ¥

g~ nem érdekel bennünket. Bizonyos, hogy a törökség együttélésének utolsó idejében a nyelvterület legnagyobb része csak a szókezdő k-t ismerte; ez a hang a jakutban (a és o előtt) és a *) BÖHTLINGK megjegyzése (Einleitung XXVI), hogy a jakut zöngés és zöngétlen médiák «ellentéte* aligha eredeti, azt hiszem, a szókezdőkre nem vonatkozik.