Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Kertész Manó: A finnugor birtokos személyragozás némely használatáról 397

424 KERTÉSZ MANÓ. Jzedelem őregbitő ieleketis (MAGYARI : EMKnyvt. XXVII. 157). De lajjuc immár az tőb Iften ellen való külfo karó ml a Jókat is (uo. 111). d) A személyragos alak befurakodásával az előbb ismertetett szerkezet mai nyelvünkben így alakul: Eccer időbe ek kiráfi ment vadásznyi, asztán a többi embereitü émaratt (Nyr. XVIII. 285). Feltűnő, hogy míg az egyik, mindenik, harmadik alakok már a kódexek korában kezdenek jelzős kapcsolatba lépni, addig a többi-nek ilyen használatát a XVIII. század elejéig — a meddig a sorsát figyelemmel kísértem — nem lehet felfedezni; e jelenség okát kétségtelenül abban kell keresnünk, hogy az -ik személyragos alakok roppant nagy számban és igen gyakran fordulnak elő s hogyha az egyik jelzős kapcsolatba lépett, ennek analógiája a jelzős használatot a többi hasonlóra is kiterjesztette; a többi alak azonban egészen testvértelen s így analógiára nem támaszkodhatott. A személyragnak később való elhomályosulását és a többi alak jelzős kapcsolatba lépésének az egyik-másik alakhoz viszonyítva később való elkövetkezését érdekesen mutatja az ilyen mondat: Radnotnak égik r e^et es az teob re3 Jofagot (EMNy. Hr 305 — 1584-ből). Az alanyul álló többi-nek állífcmánya a régi nyelvben — etimológiájának megfelelően — többes számban áll: Az toby es mongak uala (Kaz.-k. 15). Midőn egyet meg lő bennec, ottan fel rőpűlnec a többi (HELT. Mes. 131). Itt ennél több nem volt, az többi S z ékelyhidon v annak (KÁKGY. Lev. 23). — A több birtokot jelentő szemólyrag elhomályosulása akkor fejeződik be, mikor az alanyul álló többi-i egyesszámú állítmánynyal szerkesztik: a többi felrepül, a többi elszaladt — s a többes szám feltüntetésére a többesszám -k ragjával látják el: a többiek is mondják, a többiek Székelyhidon vannak. A partitiv értelmű birtokos személyragot a több-he\ rokon egyéb is felveszi a Münch.-k. írójának a nyelvjárásában; de ez az egyebi alak kiveszett a használatból és nem ment keresztül a többi mondattani használatának a fejlődésén : NemelTec eftenec az vt felen . . . . E g ebi kedeg ejt enec az kouefre .. . . Eg ebi kedeg ej enec a' tuuijfecbe (Münch.-k. 37). De a' ki a1

io földbe tetteiét, Ez az ki hattá az- igét es érti es gimolcoz nemei! zaz