Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Kertész Manó: A finnugor birtokos személyragozás némely használatáról 397

A .FINNUGOR BIRTOKOS SZEMÉLYRAGOZÁS NÉMELY HASZNÁLATÁRÓL. 421 6. Ugyanezt a fejlődést figyelhetjük meg a sorszámneveknél ; ismeretes, hogy a harmadik, negyedik, ötödik stb. alakokban a sorszámnév képzője -d, és az -ik a gyakori önálló partitivusi használatból állandósult; a kódexek korában még általában a szemólyrag nélküli alakot használják jelzős viszonyban : O vralkodatíanac harmad e ztendeieb en tan igén nag vendégségét (Bécsi-k. 117). Mikor bőitolnétec es sirnatoc az ttod es a ható d hónapban (uo. 303). Harmad Inno c encio s vr papának eleybe (Ehr.-k. 90). Ne egy e d Calixtus ivr papának ydeyn (Erdy-k. 169). Ez mondás yrathyk meg zakaryafnak kenyivenek kylencyed rezeben (Ers.-k. 78). Zent Ianus irta eivangeliomanac tizpnhatod rezébe (Guary-k. — ZOLN. 157). .Zent Mate euangeliomanak huzonőtőd rezébe (Virg.-k. 117). Ezenről emlekőzyk romayaknák yrth leweleenek Ny o l c z a d reezeben (Erdy-k. 166). Mafod hada zent Ifthwan kyralnak leen Erdély waydawal (Erdy-k. 496). Ew bewnehez teivn harmad bewnt (Ehr.-k. 67). Heted bolond/aga a binben elő einbőmec ez (Nagysz.-k. 179). Binőfőknec mafod ti koré a teromtonec fenugetefe (uo. 171). Harmad tik Őr ki tanit embőroket iftennec feleimere (uo. 176). Maas aranyas kupa, harmad kupa, negyed kupa, ewthed kupa, hathod k up a (ZOLN. 205). Sőt a kódexek korában gyakran még a jelzett szó nélküli sorszámnév is ragozatlan: íme en latoc neg férfiakat . . . . Es a' •negednec zemele egenlo iften fiaual (Bécsi-k. 134). Mafod rnykoron tegedeth el iveztettelek wala. Harmad rnykoron az Jydok megh fogának. Neged rnykoron téged az magas kereztfan Jyghwen latalak (Ers.-k. 262). Elfő őrőmoc, mert latyac mel! igon fenlic a nag velagoJJ'aggal, Mafod, mert latt'ac mel' igon tindoclic a nag zentféggel Harmad, mert latíac mel' igon zelos a nagj'aggal (Nagysz.-k. 203). Harmad kibe al az zent allazatoffag ez....Negied kibe al az zent alazatoffag ez (Virg.-k. 96). De az önálló sorszámnév már a legrégibb emlékeinktől fogva személyragos, minthogy eredetileg birtokviszonyból sarjadt: Ez peczetnek egyk Cayffase, négy edyk Erodese (Ers.-k. 65). Az m afodykat [külde'J Wefprymee, az harmadykat el ffel Gyorree, az Négy edyk eth el bee erdeiben