Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)
Tanulmányok - Kertész Manó: Finnugor jelzős szerkezetek 1
32 KERTÉSZ MANÓ. (Nád. Lev. 175); asszonyom anyámnak mondd én szómval szolgálatomat; asszony anyánknak (Lev. Tár II. 143). Tisztelendő asszonyom és nekem szerelmes néném (Lev. Tár II. 21); szerelmes asszonyomnak nénémnek (uo. II. 60); szolgálatomat írom Kdnek, mint szerelmes asszonyom nénémnek (uo.). Ma: asszony néném, asszonynéni (népny.), nénémasszony. — Szerelmes asszonyomnak öcsémnek (Lev. Tár II. 151); asszony öcsémmel egyetemben (uo. 111); szerelmes öcsém asszonynak (uo. 151). Szolgálatomat ajánlom Kdnek mint asszonyomnak és ángyomnak (Thurzó Lev. I. 176); immár asszonyunkat ángyunkat Isten ki vötte ez világból (Tört. Tár Új f. V. 136); megértettem az én szerelmes asszonyom ángyomtól (Lev. Tár II. 184); ángyom asszonyomnak szolgálatomat ajánlom (uo. II. 97). Ma: ángyom asszonyt, ángyom asszonynak.*) Mármost a vogul és az osztják az ismertetett magyar szerkezetet a mai formájában mutatják. Különösen a vogulban megtaláljuk a magyar szerkezetnek mindkét alakját: azt is, a melyben mindenik tagnak van birtokos személyragja (apám uram), azt is, a melyikben csak az egyik tag veszi fel ezt a ragot (húgom asszony). Kár, hogy a vogul szövegekben ez a szerkezet viszonyrag nélkül fordul elő [mindig alanya vagy tárgya a mondatnak; csak egy viszonyragos példát találtam] s így nem figyelhetjük meg pontosan, hogyan viselkedik a mondatban, de az a körülmény, hogy még a birtokos személyragot se veszi fel mindig mind a két tag, kétségtelenül bizonyítja, hogy a vogul szerkezet a mai magyar használattal megegyező. Azzal a jelenséggel állunk szemben, hogy a pontos egyezés megmagyarázása okoz nehézséget, mert hiszen láttuk, hogy a magyar szerkezet más viszonyból sarjadt. Ha az egyezést meg akarjuk érteni, fel kell tennünk, hogy a vogul jelzős szerkezet a magyarhoz hasonlóan appositiós viszonyból fejlődött. Az egyirányú fejlődést könnyen érthetővé, sőt szinte elkerülhetetlenné teszi a két nyelvnek hasonló alaktani struktúrája, főképpen a birtokos személyragozás. Egyébként itt következnek a két nyelv ide vonatkozó példái: Vogul, a sem %um c apám uram 5 (VNGy. IV. 47); jáyém *) Vö. KERTÉSZ : Nyr. XXXIX. 397 a köv.
