Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Beke Ödön: Finnugor határozós szerkezetek 161

FINNUGOR HATÁEOZÓS SZERKEZETEK. 211 tuljon el a mosóúton!' uo. XXXVI. 55 j lopat siskosi siveán sotku-tielle sortunehen, vanha korttu kainalossa 'megtalálod szelíd húgocskádat a mosó úton elpusztulva, hóna alatt régi sulyka' uo. XXII. 280. magyar: Megtérjen, mert ide vesz az gyalogja (BERCS. Lev. 319). Az én "polgáraimban Sziidi János és Macskássi Ferenc z vesztenek oda (1603. THÜEZÓ Lev. II. 88). Az a rossz Dankovits is szintén oda vésze (1630. Tört. Tár Új f." II. 496). Féltem is, mind oda vesztek feleségek seggihez vágyódásért az áruló kurva fiak (1661. uo. I. 215). Sibón gyermekkel, szolgákkal együtt veszett oda No. lő asszony és leány is no. 5 (1660. uo. I. 197). Tyzony egy wezzoth oda bennyk (1553. LevT. I. 133). Már bizonyosra tartották, hogy o d aveszett a király (MNGy. X. 21). Még te is odaveszel (uo. IX. 225). Mintsem odavesszen idegen országba, inkább én magam pusztítom el (uo. III. 340). Oda veszvén minden arany marhája, az pórság közé (1667. Tört. Tár Új f. II. 462). Én elkerülöm asztalát, mert kevés ebéd az, melyben belém nem vész (1641. uo. VIII. 570). Szálán holnap eret is vágatok, s kedden Isten velem levén haza megyek, ha belém vesznek is, mert szintén elfárasztottak (1629. uo. II. 492). Ha meliek [a szerződést] meg nem állana, iozagaig bele vezen (RMNy. II. 23). Hogy a, Dunán enynyiszer való által járásában bele nem tud veszni (1625. Tört. T. Új f. II. 371). Az Duna fel szakait, két széna szekér veszett bele mind lovastul (1558. uo. XII. 97). Húzzatok ki, mert beleveszek [a kútbaJ (MNGy. VII. 546). Bele vész az tengerbe (MOLNÁR A. Bibi. I. 61). Akkinek van j

u

ó emberé, nem v

l

ész t

u

óba a kendéré

(NyF. XXXIV. 111), Az Ur Isten oltalmaza meg, hogy bele nem veszek az Dunába az nagy zajnak miatta (1560. Tört. T. Új f. XII. 104). Az vízbe is több veszett 9 száznál (1683. uo. III. 475). Borbély Péter papucscsa sárba veszött (MonTME. I. 19). A számára beleveszett a sárba (Nyr. XV. 144). Utjának czélja annyiszor vesz ködbe az ő s a mi szemeink előtt is (BEÖTHY: Széppr. II. 343). (meg)hal finn: a) niin korppi luuli, jotta se on kuollut siih en chát a holló azt hitte, hogy az ott meghalt

5

Kans. I. 248 | hán 14*