Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Beke Ödön: Finnugor határozós szerkezetek 161

164 BEKÉ ÖDÖN. ige, azért egy csoportba osztjuk őket, s idevehetjük azonkívül még a következőket is: megáll, megállapodik, megállít, feltartóztat, visszatart. (Vö. finn pysyy 'marad, megmarad' és 'megáll'.) Már teljesen világos a fér ige lativusi szerkezete, mert ismerjük alapjelentését. Eredetileg t. i. nem azt jelentette, hogy 'locum habere; raum habén', hanem: 'pervenio ; kommen, zu etwas gelangen, erreichen' (1. NySz.; • vö. még SIMONYI, MHat. I. 30). Eokonnyelvi megfelelői is hasonló jelentésűek: votj. MŰNK. pir-, Kaz. per- 'bemegy, bejut, betér"; rámegy, rájut, belebújik'; pírt-, Kaz. pert- 'bevisz, bemeneszt, bejuttat, hoz; behurczol, beczipel, behord; bevezet, bekísér; behajt; befogad, magához vesz; beledug, belefűz' | zürj. KP. GBN. per- 'eingehen,. hineindringen'; pert- 'hineinführen od. -tragen; taufen' | cser. kP. G'EK. purem 'bemegy, befér'; purtem 'bevisz, beereszt, befogad'; nyK. BAMST. psrem 'raum habén, eingehen'; p§rtas chereintreten lassen; hereinbringen, einschleppen' (BUDENZ : Szóegy.. 508). Érdekes, hogy a cseremiszben is használatos ez az ige 'befér' jelentéssel. — A tér igének is eredeti jelentése 'venio,. eo, se conferre; kommen, gehen' (1. NySz.). Megfelelői: zürj. KP. G-EN. tor- 'platz habén, hinein- od. angehen', I. WICHM. térni; votj. MŰNK. tár- 'tér, befér, helyet talál', WICHM. G. termi, J. termi 'raum finden, platz habén' (SZINNYEI, NyH.4 147). A következő csoportban tárgyalom a gyűl igét és műveltetőjét, a gyűjt-öt. Gyűlni, gyülekezni valahová nyilván azt jelenti 'jönni' valahová, s így a lativusi szerkezet teljesen érthető. A negyedik csoportot a terem-féle igék alkotják. A magyarban inkább csak a terem és támad, valamint műveltetői a teremt és támaszt ige fordul elő, a rokon nyelvekben azonban van még egy egész sereg hasonló jelentésű s azonos szerkezettel járó ige, mint: megjelenik, emelkedik, születik, nő, továbbá szül, nevel, azután gyökeredzik, sarjad, hajt, szaporodik, növekszik, változik és változtat. Ezekben is nagyon könnyen megérthető a velük járó lativus lokativus helyett, mert egyikük sem nyugvást jelentő ige, hanem mozgást, folyamatot jelölnek; pl. valami megjelenik valahol, azt jelenti tulajdonképen, hogy valami odajön. S csakugyan több fgr. nyelv magát a jön igét is használja ilyen értelemben; pl. finn: sülien tidi silloin kaivo semmoinen, ett'ei maalla