Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Ramstedt G. J.: Egy állítólagos mongol-török hangtörvény 69

70 EAMSTEDT G. J. 'ér', tamil és damu 'pokol5

,

tap- és dáp- 'rálépni, taposni3

,

tün és dün 'éjtszaka', tilki és dilki 'róka', tari és dári c

bőr

5

,

tat-, dat- és dad- 'ízlelni' stb., stb. Ezt tetszés szerint lehetne tovább folytatni, ha pl. a EADLOFF szótárát ebből a szempontból átnéznők, s még tovább, ha más műveket is felhasználnánk. A gagauzban (a keresztyén oszmánok dialektusában) ilyen szókban az egyik faluban (pl. Etuliában) d-t, a másikban í-t találunk (pl. Bes-alma, 1. RADL. Proben X. p. XXX). Bár az oszmanliban gyakrabban előfordul a d, mégis találunk perzsa jövevényszókban í-t a perzsa d helyett, pl. oszm. tásti < p. dasti. A d-nek ezt a régebbi t mellett vagy helyett való előfordulását (mely utóbbi a legtöbb török dialektusban megtalálható) NÉMETH véleménye szerint eddig még nem vették eléggé figyelembe. 0 azt hiszi, hogy itt eredetileg külömböző hangoknak ősrégi, a többi török dialektusokban rég eltűnt szabályos megfeleléséről van szó, s az oszm. t H-xe (miért ü és nem pl. #) megy vissza, melynek a mongolban c felel meg, s az oszm. d *d-re (mért éppen 3?) mutat, melynek a mongolban s felel meg. Hogy e föltevés mellett a mongol szókezdő í-t és d-i hogyan magyarázza (talán az összes idetartozó szók átvételek?), az a czikkéből nem tűnik ki. Mivel módszertanilag mindenesetre helytelen dolog valamely hangtörvényt felállítani vagy elfogadni, a nélkül hogy arra bennünket biztos etimológiák kényszerítenének, helyénvaló lesz megvizsgálni azokat az egyeztetéseket, a melyek ezt a hangtörvényt látszólag támogatják. Az oszm. t (~ köztör. í) ~ mong. c-re felhozza a következő bizonyítékokat, melyekre néhány megjegyzést óhajtok tenni: 1. oszm. tas 'kő', krími das id.; a mong. cilagun > kh. ts'ulűy, kaim. tsolün (mong. >mandzsu colion 'szikla') egyeztetés helyes, de a szó Hilagun alakra megy vissza. 2. oszm. tála- és dala- 'rabolni' ~ mong. tála- id.; gold cola- 'lopni' nem tartozik ide. 3. oszm. tavuq, a régi nyelvben daquq is 'tyúk' = ótör. taqiyu, mong. tahija (< takiya) id. > kh. t'áfö, kaim. taka, taka. Hogy miért volna a mongol szó újabb átvétel a törökből,*) azt nem látom át. Mindkét nyelv (mong., tör.) valamely *) így magyarázza GOMBOCZ Z. is: Keleti Szemle XIII. 17.