Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Paasonen Henrik: A magyar nyelv régi török jövevényszavai 36

64 PAAS0NEN HENRIK. Talán mégsem annyira bizonyos, hogy a «tej további felhasználása » a lótenyésztő magyarok előtt ismeretlen volt mindaddig, a míg a csuvasok hatása alá nem jutottak. Hiszen kétségtelen, hogy már azelőtt is, régibb idő óta valamelyes kulturérintkezésben voltak a dél- vagy délkeleti Oroszország steppe-in tartózkodó scythákkal, a kik előtt pedig az említett eljárás már régóta ismeretes volt. Érdekesen írja le már HERODOTOS történeti munkájában (IV, 2), hogy a scythák hogyan készítenek valami vaj-félét a kancza tejéből: «Miután megfejtek, mindig faedényekbe öntik a tejet, vak rabszolgákat állítanak sorba melléjük s velük kavartatják a tejet. Azt, a mi fölszáll, lefölözik s ezt értékesebbnek tartják, míg az, a mi a fenéken marad, silányabb... Ok t. i. nem szántanak, hanem nomádok.))*) A szóbanforgó jövevényszavak alapján alig lehet többet állítani, mint hogy a magyarok valószínűleg régi csuvas szomszédaiktól tanulták el a tej felhasználásának fejlettebb módjait; arra, hogy a kezdetlegesebb eljárásmódnak és eredményének neve az ilyen esetekben a technika megváltozásával könnyen kivész, a fgr. nyelvekből is számos példát idézhetnénk. —Véleményem szerint a nyelvi tények azt sem teszik olyan kétségtelenné (189. 1.), hogy a régi magyarok előtt, mint «nomadizáló lovas nép» előtt a földmívelés teljesen ismeretlen lett volna, különösen mikor van egy gabonanév, a köles, a melyről, bármilyen homályos is az eredete, alig lehetne csak némi valószínűséggel is feltenni, hogy meg ne lett volna a magyarban már a csuvas közösség kora előtt is, s midőn másrészről egy más gabonafajnak, a búzának közös neve van a balti-finn, mordvin, cseremisz és votják nyelvekben.**) A 191. lapon a szerző elfogadja SziNNYEinek az «Arpád és Arpádok» ez. munkában (38—9 1.) kifejtett nézetét, a mely szerint a török eredetű rokonságnevek hiányát csak úgy lehet *) Vö. SCHRADER, Eeallex. 121. 1. — SETALA, a finnugor népek állattenyésztésének és vajkészítésének történetét tárgyalván (SU8. Aik. XVII, 4:13—4), úgy vélekedik, hogy «a vajkészítés a csekély zsírtartalmú kanczatejből nem fordul elő a lovas népeknél.)) Mint a fentebbiekből is kitűnik, e nézet nem tartható fenn. **) L. szómagyarázatomat FUF. II. 186—9.