Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)
Tanulmányok - Paasonen Henrik: A magyar nyelv régi török jövevényszavai 36
58 PAASONEN HENRIK. esetleg a török eredet felvétele nélkül is megmagyarázható, A nélkül, hogy e szavak részletes vizsgálatába bocsátkoznám, csak annyit akarok megjegyezni, hogy azok, a melyek végezetül mégis török eredetűeknek bizonyulnának, akár a csuvasból, akár más török nyelvből kerültek is, magyarázatra szorulnak, hogy miért felel meg bennük a török p-nek magy. i; talán részben a szomszédos palatális hang palatalizáló hatására lehetne gondolni már az átadó nyelvben: vö. a vokálist követő c (= c) hangot a *bycak és *syckan szavakban. Ez irányban tanulságos összehasonlításul kínálkozik a tatár jövevényszavak sorsa a mordvinban : a tat. első szótagbeli y-nek (o : §) a moksa-mordvinban 3 felel meg: mdM. sSnardS- f auf die probe stellen, versuchen', vö. tat. syna-; de ha előtte az átadó nyelvben (a misári-tatárban) jésitett *é volt, akkor a mordvinban i-t találunk: mdM. sib'l'dk' 'bettvorhang', vö. mis. cybyldyk (o : cSbSldSk) < *cybyldyky kaz. cybyldyk; mdB. cidardo- "aushalten5 , vö. mis. cyda- (c§da-) < Hyda-, kaz. *cyda- (1. SüS. Aik. XV, 2:13). Nyilván tévedésből történt, hogy a szerző, a zárhangok tárgyalása közben nem említi, hogy az olló (< ócsuv. *oylay, vö. ujg. oszm. oylak stb.) szó esetleg fontos lehet a magyar hangtörténet szempontjából (tör. jl «-o magy. II). Az őstörök *k hang magyar képviselőit vizsgálván, a szerző a 173. lapon az árok, túzok stb. szavak alapján egészen helyesen megjegyzi, hogy legalább ezekben az esetekben a zöngétlen szóvégi explozíva az ócsuvasban még megvolt. Ehhez még talán annyit lehetne hozzátenni, hogy egyes esetekben még a mai csuvasban is megvan, pl. piz§k 'magas', vö. ujg. badiik f nagy', kojb. bozik stb.; hogy e feltűnő tényt, hogy kell magyarázni, az persze más kérdés. A szerző kijelentése (57. §.), hogy a szó? végi *-k (valamint *-g) a mai csuvasban a többtagú szavak végéről minden magánhangzó után lekopott, nagyon is mereven van fogalmazva. ASMARIN, kire a szerző hivatkozik, csak annyit mond (MaTepiajihi, 45. §.), hogy a hangok lekophatnak s a következő 4(>. §.-ban olyan példákat is hoz fel, a hol ellenkezőleg a csuvasban van szóvégi -k (-/), bár a többi török nyelvben hiányzik, pl. csuv. tSld/ 'özvegy' ~ oszm. tul, kaz. tol, csuv. pildk f öt' ~ oszm. bes, kaz. bis etc. A 71. §.-ban a szerző az őstörök *c kettős magyar reflexét
