Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Paasonen Henrik: A magyar nyelv régi török jövevényszavai 36

56 PAASONEN HENRIK. E tekintetben természetesen első sorban PiADLOFFban kell megbíznunk, a ki e hangot saját hallomásából ismeri majdnem minden török nyelvből. Az ő Phon. der nördl. Türksprachen ez. müvéből (XII. 1.) megtudjuk, hogy igazi veláris i, az orosz jery-nek (ti) megfelelő hang nincs a török nyelvekben,*) hanem csak annak egy árnyalata. Mellőzöm azt a zavaros és nehezen érthető leírást, a melyet e hangról ugyanazon a lapon ad, s csak az ő később megjelent nagy szótárának előszavában (XI. 1.) adott, nyilvánvalólag lényegesen javított meghatározást idézem : «H (= y) ist nicht das russische u, welches bei lippenstellung des i und bei zungenstellung des y ausgesprochen wird, sondern es liegt auf der vokalreihe zwischen u und a mehr nach a zu und entspricht dem i-laute in dem deutschen worte Myrthe, Wirth)) ; — sokkal találóbb és felvilágosítóbb a megfelelő orosz szöveg hasonlata, a mely szerint a kérdéses török hang olyanformán hangzik, mint az orosz o a hangsúlyos előtti harmadik szótagban, pl. a roflOBÓíi szó első tagjában. Tehát a török y ugyancsak messze van az j-től! ASMARIN Materialy ez. művében a 2. lapon ugyancsak azt mondja, hogy a szóbanforgó hang a csuvasban és a kazáni tatárban azonos az orosz o-val a KopaÖJiH szóban. Az a körülmény, hogy a csuvas irodalmi nyelv megalapítói a hang jeléül az a-t választották, szintén a mellett bizonyít, hogy nem áll közel az orosz bi-hez ill. az i-hez. Magam is megfigyeltem e hangot a kazáni-tatárban, a misáriben, tobolszki tatárban és a csuvasban**) s veláris glidejének más hangértéket tulajdonítani, mint a milyen hangértéke van általában a megfelelő hangnak a mai élő török nyelvekben, oszmanliban, tatárban stb. *) A 90. lapon E. mindamellett egészen helyesen megjegyzi, hogy a csuvasban van az orosz bi-hez igen közelálló hang,. t. i. az eredeti *a-ból keletkezett i, pl. iltSn 'arany5

= tör. altyn. **) Majdnem ugyanez a hang megvan a mordvinban (moksamordvinban), cseremiszben és az osztjákban is (e nyelvekben e magánhangzó hangszíne nagyobb mértékben függ a környező hangoktól, sőt a szomszédos szótag magánhangzójától is, mint a török nyelvekben); az említett nyelvek újabb kutatói mind veláris redukált (glide-) magánhangzónak határozták meg; vö. RAMSTEDT, SÜS. Tóim. XVII, p. VIII; KARJALAINEN, SÜS. Tóim.