Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)
Tanulmányok - Paasonen Henrik: A magyar nyelv régi török jövevényszavai 36
54 PAASONEN HENRIK. felelőit illeti, az őstörök *u esetében a csuvas megfelelők általában azok, a melyeket a szerző a 146. lapon felemlít: «az őstörök *M-t a csuvasban $, ö képviseli, pl. oszm. karúm «-o csuv. yJrSm, %ór§m 'korom5 *) stb. [pontosabban így mondhatnók: Virj. o, An. 5, diai. Ö (< közcsuv. <?)]. S midőn alább a szerző megjegyzi, hogy: «az eredeti *o ellenben a csuvasban ^-vá lett (s ily módon összeesett az őstör. *a = csuv. ^-val)», nem ártott volna hozzátenni, hogy az u ez esetben is csak az anatri-dialektusban jelentkezik, mert a virjalban ellenkezőleg o van, s ez nyilván az eredetibb (közcsuvas) hang; pl. oszm. dol ~ csuv. An. tul-, Virj. tol- 'megtelni5 stb., vö. EADL. Phon. 89, ASMARIN 70—1. — A 146. lapon az őstörök szókezdő *o hangról szóló fejtegetéseit ugyanígy kellene kiegészíteni. Hasonlóképpen ki lehetne egészíteni azt, a mit a szerző az őstörök palato-labiális magánhangzók csuvas megfelelőről mond : «A csuvasban az őstör. *ü hangot rendszerint &, e, az őstörök *o-t u, § képviseli*), ilyenformán: az őstörök *ü csuvas képviselője 9, diai. e (An.), e (Virj.) [< közcsuv. é]; az őstörök főképviselője 1.) u, (diai. bizonyos mássalhangzók előtt) u (An.), o (Virj.) [< közcsuv. o], ül. 2.) (a szavak másik csoportjában) §, diai. & (An.), & (Virj.) [= közcsuv. e]. Pl.: *ü: orkh. ujg. kümiis ~ An. kdmdl, kernel, Virj. ZOL. KyMyjib. o: kernel 'ezüst3 ; oszm. jüz ~ An. hr, ser, Virj. ZOL. ctypt o: ser 'száz5 . *Ö: J. oszm. gör- ~ An. kur~, Virj. kor- (ZOL. Kop) 'látni5 ; oszm. göc- ~ An. kus-, diai. kus-, Virj. kos- (ZOL. KOCB) költözni5 . 2. oszm. gönül- ~ An. k§m§l, diai. kem§l, Virj. ZOL. KVMy;i o: kom&l 'kedv5 ; oszm. kö'pük ~ An. k§B§k, diai. kőBők, Virj. ZOL. KyőyK, KyÖtiK o: koBok, koB§lt 'hab5 . *) Miért használja a szerző a zárt redukált o-hang jelölésére (a melyet én a © jellel jelöltem), hol a p, hol pedig a ö jelt (ugyanazon szóban is, vö. a 100. 1.: ygrSm)? S miért használja, következetlenül, a megfelelő csuvas palatális magánhangzó jelölésére (1. 156. 1.) az általam is használt e jelet ö helyett? Ezen eljárásával csak megnehezíti különösen az olyan olvasónak a munkáját, a kinek előzetesen nem volt alkalma a. különféle átírásmódokkal alaposan megismerkedni.
