Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Értesítő - Irodalom - 35

A MAGYAR MAGÁNHANGZÓK TÖRTÉNETÉHEZ. 35 zott a betűt (9—15. 1.) sem szabad kivétel nélkül az illab. d hang jelének tartani. Hogy melyik o betűt olvassuk o-nak, melyiket á-nak, és melyik a betűt a-nak, melyiket a-nak, azon a legtöbb esetben el lehet vitatkozni, míg a világ világ lesz; véglegesen eldönteni nem lehet a kérdést soha. Az esetek legnagyobb részében kétféle olvasást kell megengednünk, s legföllebb annyit mondhatunk, hogy az egyik vagy a másik olvasás ezért meg ezért valószínűbb. SziNNYEI JÓZSEF. Hazai irodalom. CALEPINUS latin-magyar szótára 1585-ből. JAKUBOVICS EMIL és SÁGI ISTVÁN közreműködésével sajtó alá rendezte MELICH JÁNOS. Budapest, 1912. (Akadémia.) DAMIÁN ISTVÁN. Adatok a magyar-román kölcsönhatáshoz. Budapest, 1912. (= NyF. 67.) HEFTY GYULA ANDOE. A térszíni formák nevei a magyar népnyelvben. Budapest, 1912. (= NyF. 66.) JUSTUS HAJNALKA. Adatok a magyar ny hang történetéhez tekin -tettel a tó'végi n>ny hangváltozásra. Budapest, 1911. MÉSZÁROS GYULA. Csuvas népköltési gyűjtemény. II. k. Budapest, 1912. (Akadémia.) PÁNITY VUKOSZAVA. Néhány sz hanggal bővülő v-tő kódexeinkben. Budapest, 1913. (Különnyomat a NyK.-ből.) PATAKY ERZSÉBET. AZ ÍZŐ kódexek nyelvéről. Szeged, 1912. THIENEMANN TIVADAR. Német és magyar nyelvújító törekvések. Budapest, 1912. (= Német Philologiai Dolgozatok. Szerk. PETZ GEDEON, BLEYER JAKAB, SCHMIDT HENRIK. I.) 3*