Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Kräuter Ferencz: A v-tövű igék 317

A V-TÖVŰ IGÉK. 331 tevétek, vevétek, 7. tőnek, vőnek — tevének, revének, 8. tőm, vőm —* tevém, vevém, 9. tőd, vőd — tevéd, vevéd, 10. tőtök, vötök — tevétek, vevétek, 11. tőlek, vőlek —• tévéiek, vevélek. A megmaradó öt igealak közül egyben, az al. ragozás 3. személyében csak a r-nélküli alak: tön, vőn, lön stb., a többi négyben csak ars alak szerepel, ezek: 1. teve, 2. ennek a többese : tevék, 3. a már említett ikes evek és 4. a tárgyas r. több. 1. sz.: tevők, vevők (de itt már nem -é követi a v-t, mint a többiekben). Meg lehet állapítani, hogy a v-s alakok fokozatosan szorították ki a -y-nélkiilieket, az utóbbiak különösen az alanyi ragozásban tartják magukat soká: a tőnek, lőnek alak pl. még járja, a mikor a tőm helyett már tevém-et mondanak. A tőn alakot meg ki sem tudta szorítani a v-s teve, mert mire már ennek a helyét is elfoglalta volna a vs alak, kiveszett a nyelvből az egész praeteritum: a teve, leve stb. csak holt alakok, a melyeket a közbeszédben sohasem használtak. Meg lehet állapítani a u-tövű névszók közül egyről, a szó-vól (*ggau), hogy a birtokragos alakjai közül a régi nyelvben csak kettő v-s: szava, szavuk, a többi y-nélküli: szóm, szód, szónk, szótok ^TMNy. 323). Ez természetes, mert a szaa- tő u ja csak az e. és t. 3. sz. birtokrag előtt került intervokalikus helyzetbe : szau-a > szava, szau-uk > szavuk — ellenben szau-m, szau-d, szau-nk, szau-tok > szóm, szód, szónk, szótok. A háza: házam, házad = szava; szavam, szavad analógiából keletkeztek aztán a szavam, szavad, szavunk stb. alakok. Ha mármost azt látom, hogy a prasteritum összes alakjai közül a tévé, vévé, hivé, — tevék, vevék, hivék alakokban soha nem volt v* nélküli alak a v-s alak mellett, jogos az a feltevés, hogy innét indult ki a v-s alak és terjedt át a többi igealakokra, hogy a tevém ugyanolyan analógiás úton keletkezett a íőm-ből, mint a szavam a szómhói: vévé: vevém, vevéd = tévé: tevém, tevéd, majd tovább: véré: verek = tévé: tevék, verem: vérének = tévé: tevének, végül legújabban: véré: vére = tévé: teve. Az összes v-s alakok meg vannak tehát fejtve, ha sikerül a tévé alak v jenek urát adni; a tevék ugyanis ennek -k többesjellel ellátott alakja (a tevők alakról még lesz szó, mert az más elbírálás alá esik, mint a többiek), az ikes evek alak v-je pedig hangtörvényszeru, mert a mint láttuk, intervokalikus helyzetben keletkezett i<-ból. Ha mármost rekonstruálom a praateritumnak a tárgyas ragozását, úgy a hogy az előbb az alanyit, megakadok éppen a 3. sz. alaknál, a mely soha y-nélküli alakban nem fordul elő: Heu-m > tom, Head > töd, de Heu-je > *tője, ilyen alak pedig még nem került elő, már a legrégibb nyelvemlékeinkben is teve a 3. sz. alak, ez pedig