Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)
Tanulmányok - Sarkadi Nagy János: Az északi-osztják nyelv igeneves szerkezetei - I. 250
274 • SARKADI NAGY JÁNOS. vés megtörténik. Tehát már az eredetileg egységes képzetnek három része vált tudatossá, ú. m. a cselekvő, a cselekvés és a cselekvés idejének képzete. Lehetséges azonban, hogy a cselekvés ideje ismét több képzetre oszlik, a melyek ismét tudatossá válnak. Ez utóbbi képzetek között azonban az idő képzete emelkedik ki, és az újabban kivált képzetek vele valaminő kapcsolatba kerülnek. Ez újabb képzet lehet egyszerű melléknév, de lehet egy új cselekvés képzete is, a mely az uralkodó főfogalommal bizonyos kapcsolatban van. Már pedig minden cselekvés a cselekvő személy és a cselekvés képzetéből áll, a melynek logikailag az alany és állítmány felel meg. Minthogy pedig a legutóbb tudatossá vált képzet, a mely tehát nyelvbeli kifejezésben alanyra és állítmányra bontható fel, függő viszonyban van az i d ő képzetével, ezért előáll az alárendelési viszony. Hogy pedig az alárendelést mellékmondatok vagy pedig participiumok segítségével fejezi-e ki valamely nyelv, az már tisztán az illető nyelv grammatikai szerkesztésmódjától függ. Ugyanígy magyarázhatjuk azokat a szerkezeteket is, a melyekben a verbum copulativum igen eve fordul elő; pl. hó levő test, a mostani való idő. E kifejezéseket is SIMONYI tárgyalta először behatóan a már többször említett 'Igenévi szerkezetek5 czímű tanulmányában. Ezek szintén ősrégi szerkezetek, a melyek összefüggnek a jelző kialakulásával. KALMÁR ELEK a jelzőt másodlagos mellékmondatból magyarázza, a mely mellékmondat a főmondatnak állapothatározója vagy kiegészítője.*) Az ilyen másodlagos mellékmondat igéje a verbum copulativum participiuma. Ez igenévi kiegészítőnek mint állítmánynak szintén lehet egy kiegészítője; ez a másodlagos kiegészítő az igenév ki maradtával szorosan csatlakozik a főmondathoz; pl. ezt a mondatot: fa piros rózsa szép' így magyarázhatjuk: 'piros lévén a rózsa szép5 , illetőleg mint SIMONYI helyesebben magyarázza: piros levő rózsa szép5 . Ez az igenév a fejlődés folyamán legtöbbször kimaradt a mondatból, különösen az indogermán nyelvekben, azonban mint a magyar és a rokon nyelvek mutatják, még az eredeti állapotot is megtalálhatjuk. Legelőször azokat a szerkezeteket fogom tárgyalni, a me*) NyK. XXXIV. 82. s köv.
