Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)
Tanulmányok - Melich János: Néhány magyar jogtörténeti kifejezésről 239
242 MELICH JÁNOS. 'exitus5 jelentésű izbég-gel (1. Nyv. XI. 221. is). Ezt az állítását EtymWb.-jában is (1. bég szó alatt) fenntartotta. Ez etimológiai megállapítás alapján egész a legutóbbi időkig tartotta magát az a nézet, hogy wzbeg szláv eredetű szó, s hogy a jelentése ^szökevény rabszolga5 (1. a millenniumi Corpus Jurisban: I. 77. 1. NAGY GYULA jegyzetét, továbbá BBKEFI E. A rabszolgaság Magyarországon az Árpádok alatt 25.). Legújabban az wzbeg szóról EEDÉLYI LÁSZLÓ «Magyarország társadalma XI. századi törvényeiben» (Bp. 1907.) czímű művében értekezett. ERDÉLYI a törvények wzbeg szavát egynek tartja az itt alább tárgyalt uhug szóval; szerinte e szavakon jogilag «a földesurak szabadosait, föltételesen fölszabadított embereit» kell értenünk. Az wzbeg és uhug (KÉzAinál uheg) szónak azonos voltát pedig így okolja meg (/7—78. 1.): «Az wzbeg szóban levő z betű könnyen lehetett az eredetiben ch vagyis sor fölé emelt c és rendes h betű, együttesen eh hangjel, a melyet azonban Szent László korában z betű helyett is használtak. Ha mármost az wzbeg-et wch(b)eg-Yiek olvassuk, megközelítjük KÉZAI uheg-jét; ha pedig a be jegyeket elrontott w-nek vesszük, megkapjuk az wchwg nevet, mely azonos vhvg-gdi]. Helyes kiejtése talán ohog. A TuRÓczi-codex uzbech-je átalakítva uchbech-re, kiejtéssel ohbech, ochabech, ochabe, úgy tűnik fel, mintha volna köze a szláv ochaba szóhoz, mely 'mentes, szabad, felszabadított5 jelentésű.» Az eddigiekben ismertettem az wzbeg szóra vonatkozó nézeteket. Láttuk, hogy e nézetek igen eltérnek egymástól. A következő sorokban mármost azt és csak annyit mondok el, a mit és a mennyit az wzbeg szóról a nyelvtudomány segítségével pozitive állítani lehet. Az első kétségtelen tény, hogy a XI—XII. századi törvények XV—XVI. századi kézirataiban a szó wzbeg, uzbech, wzbechnek van írva. Soha olyan alak, a melyből a b hiányoznék, nem fordul elő. Ebből, valamint a szóvégnek g-vel és ch-val (másolási hibából th-va]) való írásából kétségtelenül következik, hogy a szó második fele -bég, -bek. Hogy szóvégi -g-vel -k a magyarban váltakozhatik, annak sok biztos példája van. így a hideg, beteg, görög szavak, hogy csak egynéhány példát említsek, előfordulnak a régi nyelvben hidek, betek, görök hangalakkal is. Mikép olvasandó azonban az első szótagbeli wz-, uz- ? Minthogy
