Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Kisebb közlemények - Beke Ödön: Az 227

KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 227 azonban nem kerülte el a figyelmemet s az a gondolat is «fölvillant» agyamban; hisz éppen ezért — mellőztem a komornyik tanuságlételét mind a III., mind pedig a IV. fejezetben! Ha a bosnyák, kondér, maszka, koszperei és pokron!a szavakat mégis fölvettem, akkor ez természetesen csak azért történt, mert ezeket viszont régi átvételeknek tartottam, és tartom őket részben még ma is. 5. Az akol-ról (386) azt mondja, hogy csak tévedésből kerülhetett arra a helyre, a hol tárgyalom, mert nincsen benne olyan o, mely a magyarban állandóan zárt szótagban maradt volna. De igenis ilyen a második o, mert e szónak nincsenek akolot, okolok, akolom-íéle rágós alakjai. 6. A török jövevényszavak o hangjaira nézve vö. MNy. VIII. 454. Néhány esetben kétségtelenül igaza van AsBÓ'ranak s ez esetekben való szíves felvilágosításait hálás köszönottel fogadom, de hogy a főkérdósben is igaza van-e, az még csak a jövőben fog elválni. Addig, ha éppen úgy tetszik, továbbra is lehet régi szláv óból mindenkor mai magyar a-t — várni. HORGEB ANTAL. Az. — BUDENZ, MUSz. 828. és 882. sz. a. a t-, s- és magánhangzós kezdetű fgr. mutató névmásokat még egy tőből valóknak tartotta, úgy képzelvén, hogy a í-s kezdetű névmások voltak az eredetibbek, a többiek pedig ezekből fejlődtek, részint t- > s- hangváltozással, részint a szókezdő mássalhangzó eltűnésével. PAASONEN azonban kimutatta, hogy a fgr. nyelvekben három külömböző pár mutató névmás volt már eredetileg is (FUF. VI. 212, 116) A magyar az névmásnak fgr. megfelelői szerinte tehát a következők: mordv. E. o-mbo, M. o-mba, o-má randerer, zweiter' (Mordw. Chrest. 552. sz.*) | votj. G. b-üri, d'-iin, J. o-tin, MU. b-tin r

dort, da'; G.

o-tts, MU. b-tié Von dórt, daher, davon'; G. o-tst, MU. o-tsi, U. o'-íiéi c

dahin'; G.

%-t

tie,

MU. i-J-js, ö-jse 'solcher (wie jener)'; G. o-z, M. o-éi, J. MU. o-éi, o'-zi rso,

alsó' (WICHMANN, Wotj. Chrest. 617. sz.) J cser. urnbal Húlvaló, túlsó rész; ulterior, ulterior pars'; umbalnS (loc.) 'túl; -n túl; ultra, trans'; umbakd, umbak (lat.) f

túl, túlra; in partém ulteriorenr BUDENZ, Cser. Szótár 14.**) A legutoljára idézett cseremisz adat az újabb szövegekben nem fordul elő (sem GENETznél, sem PoKKKÁnál, sem BAMSTEDT*) A tő o-; a rajta levő képző a középfok képzője. (L. UA. 282.) **) Szintén a középfok képzőjével + -l vmihez tartozást jelölő képzővel. 15*