Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Kisebb közlemények - Szinnyei József: A magyar határozó igenevek képzői 222

222 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. érzéknek teljes hiánya. Grammatikusok, kortársak művei a forrásai, a nyelv régi stádiumai semmi formában sem érdeklik komolyan és rendszeresen. Azt mondja ugyan előszavában, hogy ő «a' régi Magyar Nyelvet* adta elő, de ezt úgy kell értenünk, hogy ő a helyes, az igazi, a jó magyar nyelvet írta le, teljesen descriptiv módon, nyelvhelyességi czélzatokkal, úgyhogy adatai lehetőleg nem lépik túl itt sem a szóidézés kereteit. De ennek objektív megállapítása a kegyeletes tiszteletből, melylyel neki tartozunk, semmit sem vehet el. Hála illeti még müve kiadásáért az említetteken kívül e vállalat szerkesztőjét, továbbá az Akadémiát és SiMONYi-t is, kinek gondos keze-munkája meglátszik e kiadáson; ám FÖLDI szemrontó kéziratának kiadása még ennyi fáradság daczára sem lehetett hiba-mentes. L. 12—13. 1. a két lap között valami kimaradt, mert így értelmetlen; 45. 1. Magyarul (s nem Maggarúl); 84. 1. szavainak (szavainek h.); 91—92. 1. a' Magánhangzók előtt, kifejezés feleslegesen kétszer van; 104. 1. kivétel (kivetül h.); 125. 1. végezeteket (vágezeteket h.) stb. EUBÍNYI MÓZES. Kisebb közlemények. A magyar határozó igenevek képzői. A Nyr. májusi füzetében (XLII. 193—199) BEKÉ ÖDÖN a -va, -ve, -val, -vei, -vdn, -ven képzőnek a BuDENzétől eltérő magyarázatát adja. A három képzőalak közös -v- eleme — úgymond — a tulajdonképpeni igenévképző, ez pedig nem lehet más, mint az, a mely az =o, -ő melléknévi igenévképző eredeti alakja. A -va, -ve a -val, -vel-hől rövidült (vö. a -val, -vei névrag változatait); a -val, -vei ugyanolyan -Z-ragos ablatívus, a milyennek én a -nál, -nél és a -val, -vei névragot magyaráztam; a -vdn, -vén-hen pedig az -n a lokatívus ragja, s az iá-, -é- személyrag. A BUDENZ adta magyarázat (UA. 223) nehézségeit én is mindig éreztem és sokat küszködtem velük. Két évvel ezelőtt (1911 tavaszán) egyetemi előadásaimban visszatértem ahhoz a régi fölfogáshoz, a mely szerint a határozó igenevek -v-je az =o, w igenévképzőben lappangó -v-\e\ azonos. (Vö. JÁSZAY PÁL [1840]: «... én a mondva-hdixi, betéve-ben az o-t látom v-vel felcserélve,