Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Asbóth Oszkár: Szláv o> magyar a 381

386 ASBÓTH OSZKÁR. mely H.-nak alapul szolgált, mikor az állandóan zárt szótagban álló szláv o rendes magyar megfelelőjót kereste. Törlendő pedig: *atori>>ontora, at'hk'h>ontok, blqdr

h>bolond, bodnár >bodnár

1. i.,\ bútorai?) >bútor,1

) cqbr

r

b>

csombor, colnek > csolnak 1. f., dqga> donga, drqg>dorong, gqba>gomba, *gqzh>gúzs, golqbh>galamb, grqba, -o > goromba, *kqdrh > kondor, kakolh > konkoly, kqsi, > koncz, korlat > korlát*) kragi, > korong, laka > lanka, mqka > munka, okol > akol,3

) paqki>

> pók, pinkosti > pünközsd 1. f., porqciti > parancsol, prqd% > porond, rqchka> roncska, rocska, sqbota > szombat, sasédi, > szomszéd, sqsék'h > szúszék, slqka > szalonka, tqpa, -o > tompa, trqba > otromba, tradi, > torongy. Látnivaló, hogy az itt törült esetek többsége (34 közül 28!) egy kategóriába tartozik, törültem ugyanis kettőnek kivételével mind azokat az esetekét, a melyekben nem «állandóan zárt szótagban maradó szláv o»-val van dolgunk, hanem a hanggal, a melyről több mint kétséges, hogy a magyar ö-nak hallotta volna a körülötte lakó szlávok nyelvében. Két ilyen szót meg kellett a lajstromban hagynom, az obrqéh > abroncs és *pokrqta > pokronta szókat, mivel az első szótagjukban igenis «állandóan zárt szótagban maradó szláv o»-val találkozunk, de minthogy H. a második szótagjukban levő o-t szintén régi szláv oból magyarázza, ezt a két szót két-két, még pedig két-két külömböző esetnek kell vennünk, e szerint az eddig törült esetek száma 36-ra rúg, a melyek közül 30-ban szláv a-nal van dolgunk. De minthogy az óvatosság azt parancsolja, hogy minden kétséges esetet kizárjunk, még négy esetet kell elhagynunk, az alamizsna, Kozma, prépost és koszperd szavakat. Ezeket azért 1 *). Hogy H. miért hiszi, hogy a bútor szó szláv eredetű, azt nem tudom, de hogy e lajstromba csak tévedésből kerülhetett, az nyilvánvaló, hisz itt ((állandóan zárt szótagban maradó szláv o»-ról szó sem lehet, vö. egyébként, a mit Nytud. 2 : 210. mondtam. 3) Az igen kis területen ismert horv.-szb.

korlat a magyarból átvett szó! 3) A szláv nyelvekben ugyan eredeti az

o mind a két szótagban, de nincs e szóban olyan o, a mely a magyarban «állandóan zárt szótagban)) maradt volna, az akol tehát csak tévedésből kerülhetett ide, H. külömben az V. fejezetben foglalkozik vele, 1. 141. s k. 1.