Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Horger Antal: A szláv o ~ magyar a kérdése 113

láb HORGEE ANTAL. továbbképzése egy *báhom főnévnek, melyet MELICH szl. bahnuból magyarázott (NyK. XXVII. 63). Csak a kiindulópont nem* világos egészen e hangtörténeti fejlődéseknél, t. i. az, hogy miért lett szl. Komarno, bahno-hól m. *Komárn, *báJm? E biztosan kikövetkeztethető * Komám, Háhn alakok nagyon hasonlítanak ugyan azon ig <-- igot-féle típushoz, a melyet legalább néhány esetben elvárhatnánk, ha a szóvégi o szabályos hangváltozás útján lett volna a-vá, de mégsem lehetnek ilyennek bizonyítékai, mert pl. a *Komámo-ból való *Komárna alanyeset helyébe csak a *Komámot tárgyeset hatása alatt keletkezhetett volna az Árpádok korában hamis analógiából {botot .<M bot) *Komárn, ennek azonban aligha tulajdoníthatunk ilyen hatást, mert helyneveknek nem tárgyesetei, hanem helyragos alakjai a leggyakoribbak,, a *Komárnában, -ha, -ból alakok pedig sohasem adtak volna alkalmat *Komárn alak keletkezésére, sőt ellenkezőleg, csak megerősítették volna az alanyesetnek *Komáma alakját. Talán inkább arra gondolhatnánk, hogy a szóvégi o egyik-másik esetben nem a rendes hanghelyettesítéssel a-vá, hanem u vá vált a magyarban s akkor eltűnése már egészen törvényszerű volna, mert a tővegi rövid magánhangzók eltűnésének szabályai alá esett. (Vö. MNyv-VI. 158 és V. 395. 1. 2.-3. sor.) Mindenesetre azonban azt hiszem, hogy az ol. boccacino, palio, banco~>m. bakacsin, pálya, bankó és szl. Komarno, igo, Ferko > m. Komárom, iga, Ferkóféle hármas irányú fejlődések között szoros hangtani és chronologiai kapcsolat van. b) Utolsó szótagbeli szláv o. Az ilyen típusú szavak között vannak először is olyanok, melyekben mindenütt a (pl. bob,

b>bab, dvori>> udvar, kokoéb> kakas, losos > lazac, öblöké > ablak, obroh'b > abrak, pótoké > patak, svobod'h > szabad stb.), másodszor olyanok, melyekben mindenütt o (pl. kakolb > konkoly, molh > moly, *yogowb >pagony,, topot > topoly-fa, zaton >zátony stb.), harmadszor (s egyúttal leggyakrabban) pedig olyanok, melyekben hol a, hol meg o felel meg a változó minőségű szótag eredeti o-jának (pl. apostol > apostol NySz., MTsz. ~ apostol, byvoli, > bivaly «N> bihol MTsz.,. biol OklSz., jávor > juhar, ihar MTsz., OklSz. <M jávor, kosorb >•