Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Fokos Dávid: A vogul-osztják tárgyas igeragozásról 386

A VOGUL-OSZTJÁK TÁRGYAS IGERAGOZÁSRÓL. 401 miorp-arísu-/ k'untti ménem 'mialatt ők a befagyott legelő szélét megkerülték ... a jávoröreg valahogy elment5

IV : 315. KL.; patim tüjt tara lakwiltianl at sakwali 'a leesett hó, midőn keresztülhatolnak rajta, nem omlik össze' IV : 308 (SZABÓ, NyK. 34 : 419; MUNKÁCSI, VogNyelvj. 118.); yansá 'hímzés' III : 310^ IV: 3; %antá 'rajz' IV : 60; erV 'ének', jonV 'játék' SZABÓ, NylL 34 : 420. Hiszen tudjuk, hogy «régibb korban az ugor nomen verbale általában csak 'igecselekvés által bármikép jelzettet' jelentett. Erre utal gyakran még egyazon alaknak többértelműsége, akár egyazon nyelvben is pl. nomen agentis és nomen actionisérték váltakozásai) (BUDENZ, UA. 178.), vagy mint SETÁLÁ mondja: «Die in der finnisch-ugrischen Ursprache existierenden deverbalén Nominalbildungen zerfielen nicht in die Hauptklassen der nom. agentis, actionis und acti, sondern konnten sowohl dieses als jenes sein. Das ist daraus ersichtlich, dass mit demselben Suffix gebildete Nom. deverb. in verschiedenen Sprachen und sogar in derselben in verschiedenen Funktionen auftreten» (TuM. 173—4.). L. még SZINNYEI, NyH.4 77, 79; Fgr. Sprw. 90, 142. Ugyanígy áll a dolog a praeteritumban. Az alanyi ragozásban : vogÉ. minasim, minasin, minés; minisemén, minisén, minist'; minisüw, minisein, minasit 'mentem, mentél stb.' természetesen melléknévi értelemben veendő a tő: 'ment-én, ment-te,. ment[-ő], . . . ment-ek'. De már a tárgyas ragozásban : rátáslimr ráüislin, ratista; ratéslimén, ratislán, ratistén; ratislüw, rátislén, ratsánl a birtokos személyragokat nem magyarázhatjuk máskép, mint — a hogy mostanáig kimutatni iparkodtunk —• hogy azalapszó főnévi jelentésű, nomen acti-t jelent. Jelzőül szerepel a következőkben: jawil jömis k'ürim pat-ás 'ördög járta három nyom-lyuk' IV: 399; poézis élém-/alés-%uri 'gyúrt emberalak' I : 130. (SZABÓ, NyK. 34 : 420, 421.) De már nomen actionis-i és nomen acti-t jelent a következőkben: tarwitin ünlis él ünlenti 'nehéz üléssel üldögél tovább' 111:413; tarüt'in k'vjis tan krujét

'nehéz fekvéssel feküsznek ők' III : 483; jánén ursil ness ursaum 'nagy várakozással várt engem' IV : 111; cLntis 'segítség'; püwis 'fuvallat'. L. SZABÓ, NyK. 34:421. Vö. SZINNYEI, Fgr. Sprw. 143—144; SCHÜTZ, NyK. 40:70. Érdekes, hogy míg az előbbi képző ma — a mennyiben még használatos — inkább-