Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Melich János: Jegyzetek a Bécsi- és a Müncheni-kódexhez - II. 362

36G - MELIGH JÁNOS. a) el iű az ij 140b (= éj, vö. a 148b lapon In vala . . . akkoron, ijel 128b, 138a, 143b, 157b, 159a stb.), az en nipim vijíiának en mellettem 155a, hijd ide 130b, hija 142a, el hijna 127b, hijtok 148a, híjnak 136b, 142b, 155b stb., mezijtelen 159a. P) Az Ht képzős igék mindenkor -ijt-téi vannak SYLVESTER müveiben nyomtatva, pl. meg tisztijt 150a, szabadijcza 155b, megduczoijt 151b, dűczőijcz meg az te fiadot hog az te fiad es meg dűczoijczen tighedet, en meg duczőijtllek, dűczőijcz 152b,. feszijcz meg 155b, feszijczitek 155b, feszijtessemi 156a, eluegijtett 157b, azt alijtuán 158a, merijtene 130a, merijteni 130b, fel indijt'a vala 132a, Ne alijczátok 133b, tanijt- (majd minden lapon, s ugyanezt í. a Gramm.-ban is az igeragozásban), meg: vakijta, meg keminijtp, meg ne gogijczam 147a stb. stb. — Az Újtestamentum 1574. évi kiadásában ez igék i-vel vagy y-jel vannak (vö. szabadicza, feszicz meg, de u. o. tanijtuanim stb.). Láttuk mármost, hogy SYLVESTER az Ht képzős igéket -ijvel írta, s szerintem -iit-nek mondta; az ő nyelvében a tavit taniit-nok hangzott. Hogy SYLVESTER e nyelvi sajátságát újabban nem vették észre, abban leli magyarázatát, hogy az ő ij ~ i(, jegyét, a melylyel az -u-t jelzi, sokan kétpontos y-nak nézték (1. pl. TOLDY FERENCZ kiadását a Corpus Gramm.-ban), s azt tartották róla, hogy ez egyszerűen az i ~ i hang jele. Az a nézetem, hogy egyik-másik kódexünkben is fellelhető az -iit alakváltozat. Ezt a Nyelvemléktárból igen nehéz ugyan megállapítani, nehéz pedig azért, mert a Nyelvemléktár gondos kiadójának, VOLF GYÖRGYnek azt adta utasításul az Akadémia, hogy a kéziratok kétpontos y jegyét adja vissza ?/-nal, mert a két pontnak úgy sincs semmi jelentősége (1. Nyelvemléktár L, Bevezetés). Ha tehát a kéziratban a szó így volt írva: y lön (Döbr.-k. 183 = i lön v. íi lőn), ijel (uo. 187 = íiel v. íiiel),. dicosytek (uo. 72 = dicsősitek v. dicsösiitek), zabadyc (uo. 76 — szabadíccs v. szabadiics), tanytolok (uo. 79 = tanitolok v. taniitolok) stb., akkor VOLF a kéziratot így nyomtatta le: y lőn, ycl, dicosytek, zabadyc, tanytolok stb. Ez eljárással ki van zárva még a lehetősége is annak, hogy az Ht képzőnek -iit alakját a Nyelvemléktár alapján kimutathassuk. Pedig nem lehetetlen, hogy még tanijj-féle alak is van a nyelvemlékekben. A Teleki-k. plazon emlékeink közé tartozik, a hol az y jegy előfordulhat, a mely jegy azonban a kiadásban egyszerű i/-nal van visszaadva..