Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)
Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - IX. 328
330 GYOMLAY GYULA. rintem az obliquushoz áll. Magyarra tudvalévőleg sem feltételes, sem felszólító móddal nem fordítható. Az alakhasználat a kifejlett irodslmi nyelv sajátsága. Plautusnál quum mellett még nincs subjunctivus, qui névmás után is aránylag ritka (1. LÜBBERT alapvető kutatásait: Die Syntax von quom stb. Breslau 1870. továbbá KÜHNER. 194. §. 3.' és Anm. 1. és DRAGER 491. §). Adversativ értelmű mondatokban, mint már a 70. pontban (II. alatt) jeleztük, később is gyakoribb az önálló használatú perfectum subjunctivusa múlt főtörténéssel kapcsolatban is. Példák: Cic. E. publ. VI. 10. 10. ut cubitum discessimus, me et de via et qui ad multam noctem vigilassem (mint a ki, v. mivelhogy virrasztottam) artior quam solebat somnus complexus est. De or. III. 16. 30. Socratis sermones Plató tradidit, quum ipse litteram nullám attigisset. De or. I. 18. 82. egomet, qui sero ac leviter Graecas litteras attigissem (holott pedig későn nyúltam hozzájuk) tamen... complures ibi dies sum commoratus. Off. I. 32, 116. Timotheus, . . . quum belli laude non inferior fuisset («holott pedig nem volU) quam páter, ad eam laudem doctrinse et ingenii glóriám adiecit. (Az utolsó mondat éi'dekes, mert mutatja a latin alak kétértelműségét. Az ad eam laudem ismétlése nélkül a fuisset alak nyomatékos modalitásúnak volna érthető, s ez esetben önálló functióval ezt j-elentené : holott pedig hadi dicsőségben sem maradt volna atyja mögött [értsd: si vellet. v. si diutius vixissetj. De nem így értendő, mint éppen az ad eam laudem mutatja.) Teljességgel ilyen a pqupft. használata az elbeszélésekben előforduló legtöbb időhatározó mondatban is, kivált a quummal füzöttekben, akár egyszer történt, akár ismétlődő eseményekről van szó.151 ) Mivel okhatarozásnál rendesen kész tényekre történik a hivatkozás, amott nem gyakori a pqupft.-mai váltakozó imperfectum; az időhatározó példák, melyekben ez a váltakozás igen gyakori, éppen ezért tanulságosabbak, s nyilvánvaló módon mutatják a pqupft. és az imperfectum functiója közt lévő külömbséget: amaz előzményes, emez nem az. Cic. Sest. 9. Idem, cum illa coniuratio . . . erupisset, palamque armata volitaret, venit cum exercitu Capuam. Div. I. 56. Simonides, cum ignotum quendam provectum mortuum vidisset eumque humavisset, haberetque in animo navem conscendere, ... moneri visus 151) A modalitás ezekben sincs véglegesen megfejtve. Az ismétlődés nem okozhatja, mert olyankor is szerepel az alak, a hol nincs szó ismétlődésről. Általában a hagyományos nyelvtanokkal szemben nyomatékosan jegyzem meg, hogy az ismétlődést nem a plusqupft. alak jelenti, hanem a főtörtén'ésben lévő imperfectum vagy saepe határozó, pl. Liv. II. 27—8. quum in ius duci debitorem vidissent, undique conrolabant. Caes. B. G. II. 41. 6. quum cohortes ex acie procucurrissent, Numidae effugiebant, stb.
