Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink eredetéről 1

52 MELICH JÁNOS. ca-horv. éílo, or. sílo. a másikon sidlo, sidlo felel meg (1. MIKL. EtWb. 339.); ugyanígy a villá-nál vila van az egyik részen (szerb vtle, többes: heugabel, ca-horv. vila (több. vili), or. víly (több.), vidla (több. vidle, vidly) a másikon (vö. MIKL. EtWb. vidla 391.). A szlovén nyelv itt is átmeneti nyelv a délszlávoktól a cseh-tótlengyel-szorb nyelvhez. Gail völgyében ma is sidlo-t mondanak (1. VONDBÁK, Fris. pam. 20.) a közszlovén siló helyett. S hogy a szlovén nyelvben a X., XI. században is volt -l- mellett -dl-, ott vannak bizonyítékul a Freisingeni nyelvemlékek adatai (vzedli,. modliti-re, 1. VONDKÁK, Fris. pam. 8; 1. még Arch. XVI. 156.)* Lehet, hogy A. képzelőtehetsége itt is fel fog tenni egy bolgár nyelvjárást, a hol -l- mellett -dl-es alakok is lehettek, mert hisz ősszláv alapról tekintve valamikor a bolgárban is -dinek kellett lenni, lehet, mondom, hogy ő ezt fel fogja tenni, de ez újabb «elméleti játékát» komoly nyelvész csak mosolyogva fogja fogadni. Szaporíthatnám a példákat; mondhatnám, hogy a m. bodnár se egy bolg. *br

bdhna?h

átvevése, hanem akár egy szlov.-tót bednár mása (e—á>o—á : szlov. pehár>pohár, régi m. gyentdr^ gyontár^gyantár), ámde mindaz A.-tal szemben nem érv. Hiszen ő ezeket az újabb hangtani érveimet éppúgy «kimagyarázná*) a bolgárból, a mint tette a szerencse, bürií szavaknál és egyéb bizonyítékaimnál, mert A. az elmélete után indul, s mivel az ő saját elmélete szerint nyelvünkben nincs szlovén szó, hát azért a magyar és szláv tudós világgal is el akarja hitetni, hogy ilyen nincs (1. NyK. 26:329, 346., Szláv szók 39.; tót szó is alig van nyelvünkben szerinte 1. Nyr. XXXI. 70. és sok más írásában). A hangtani bizonyítékoknak döntő szavuk van, de nem szabad kínvallatással erőszakolnunk a bizonyítást, mert ilyen eszközökkel szerzett bizonyítékaink a való tényeknek meg nem felelők lesznek. Én nekem tehát olyan bizonyításhoz kellett folyamodnom, a mely ellen nincs appellata. Eszembe jutott az egyszeri püspök, a ki egyik canonica visitatio-ja alkalmával haraggal támadt az őt ünnepiesen üdvözlő szónokra, mondván, miért nem harangoztatott tiszteletére. A szónok 77 okkal mentegetőzött, melyek elsorolását így kezdte meg: Először azért nem harangoztattam, mert nincs harangunk. Erre a püspök a többi 76 oknak felsoro-