Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink eredetéről 1

46 MELICH JÁNOS. TEÓCS. 2S.)J a mai Décse egykor Deyche, Geyja, Geicha, Geiza (stb. Turul VII. 36., XII. 22., Sokféle VII. 143.) alakban volt írva. A mai Vinnye 1083—95-ben Uueihna (1. Magy. Nyelv II. 55.). A mai győrmegyei Vének (Lipszkyben Vinek is) 1083—95-ben uueinic s ez nem más, mint a szláv Vén- (-ceslav stb. 1. MELICH, Szláv jöv. I. 2, 130.) kicsinyített Vének alak átvétele. A Döbr.-kód.-ben a mai szín (scheune, hütte, 1. NySz.) szó zeinnek van írva, s ez a szó az egyh. szláv sénh- nek az átvétele. E néhány példából kétségtelen, hogy a mai óci a tőszótagban is eredhetett ei diftongusból; ilyen esettel lehet dolgunk a Vének és a szín szavakban is. Hogy ez az ei diftongus már az átadó nyelvjárásban is megvolt, nagyon valószínűnek tartom. Ilyen szláv nyelvjárások azonban csakis a szlovén nyelvben vannak. A cseh-tótban az é helyén ezek a megfelelések: a) rövid szótagú é= cseh é>e, tót e, b) hosszú szótagú e=cseh ie>é>%, tót ie (változatok ia, ja is). E megfelelést azért említem, mert a magyarban már a XIII—XIV. században vannak cseh-tót szavak (vö. bórfenyö, morvány), s így az é megfelelések közt is lehet ilyen. Összefoglalva a mondottakat, ezt találtuk: Az ó-egyh. szláv é magyar megfelelői az esetek többségében zárt (és legtöbbször) hosszú é, a mely t'-, i-vé is fejlődhetett. E zártság a nyugati bolgár nyelvjárásokból meg nem magyarázható. A hosszúságot illetőleg azt vallom, hogy az első szótagban levő e több esetben a magyarban is megnyúlhatott (1. az a-, á-nál mondottakat); más esetekben viszont az ok a szláv hangsúlyban is keresendő. Ha azonban a szláv é nem első szótagban vagy nem hangsúlyos helyzetben volt s a magyarból se magyarázható s mégis é a megfelelés, a nyújtott hangzót csakis olyan szláv nyelvből lehet megmagyarázni, a mely ismeri a quantitasbeli külömbségeket (vö. pl. Eszék < szerb-horv. Osék). A bolgár nyelv azonban, néhány macz. nyelvjárást leszámítva, nem ismer quantitasbeli külömbségeket. A szláv jövevényszavakban levő zárt magy. é sok esetben diftongusos eredetű lesz, még pedig ei-hől, s ez sem szól a bolgár átadó mellett. — Vannak azonban esetek, mikor metathesissel (vö. pelyva), vagy hangzó-reductióval (parlag, csorda) vagy pedig olyan nyelvvel kell magyaráznunk a szláv e-nek a magyarban való megfelelését, a mely nyilt e_ ejtést ismer. Ez meg szlovén eredetű nem