Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink eredetéről 1

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK EREDETÉRŐL. 41 a magyar és a szláv nyelvtörténet, nyelvjárások vallomását figyelembe venni s az eseteket így megmagyarázni. A. azonban azt mondhatná, hogy az esetek többségében mégis é, illetve ebből fejlődött i (í) van a magyarban az ó-egyh. szláv é helyén. Helyes; csakhogy ha A. azt hiszi, hogy ez az é>t megfelelés a bolgár nyelv mint átadó nyelv mellett szól, hát akkor kénytelen vagyok őt e hitétől megfosztani. Az á-vel (>t,i) hangzó szavak közt vannak olyanok, a melyek művelődéstörténeti s egyéb okokból nem lehetnek bolgárok. így pl. a bérmál csakis egy kath. szláv *bermati-bó\ eredhet (BERNEKER EtWb.-jában bérmati, 1. MELIOH, Szláv jöv. I. 2, 233.), a m. pilis (régibb pilés<*plés, 1. fentebb és Szláv. jöv. I. 2, 372.) csakis egy kath. szláv plés-hő\ eredhet egyszerűen azon okból, mert csak a katholikus ritus szerinti papság hord «tonsura»-t, «corona»-t. Történeti okokból nem lehet bolgár Veszprém^ Veszprím városa neve sem (1. MELICH, Szláv jöv. I. 2, 130., Magy. Nyelv II. 51.), pedig kétségtelen, hogy ez egy Bezprém (vö. bezprém = összeférhetetlen) személynév mása. Hogy Szerem (1. 1171. oklev. zerem és M. Nyelv II. 101.), Eszék sem bolgár átvételek, hanem szerb-horvátok (vö. szerb-horv. Srijem, Srem, Osijek, OsSk) vagy kaj-horvát (recte szlovén)*) eredetűek, azt se fogja senki kétségbe vonhatni. Fontos azonban az é (>i)-vel hangzó szavak magyar nyelvi történetét is megfigyelni. Ismeretes dolog, hogy a magyar nyelvben kétféle hosszú é volt, egy zárt és egy nyilt. A vogulból ós az osztjákból ez a kétféleség teljesen igazolható. Zárt e-vel hangzó eredeti szavaink: félm, fészek, lélek, mély, négy, éj, szél (margó), ellenben nyilt £-vel hangzottak vagy ma is hangzanak: én, fél (felet), jég, kéz, tél (1. NyK. 25 : 168, 257., 31 : 206.). Olyan emlékeink, a melyek e kétféle é közt külömbséget tesznek (vö. Erdy-és a Jord.-kódex kétbetűs mássalhangzói, SÜHAJDA LAjostol NyK. XXXI.; A XVI. századbeli nyomtatványok e-jelölései, írta TRÓCSÁNYI ZOLTÁN, Bpest 1908, a NyK. XXXVIII. köt.-éből; Az «Orthographia Vngarica» és a magyar helyesírás, írta MELIOH JÁNOS, Bpest *) Hogy a kaj-horvát nyelv egykor (XI—XII—XV. sz.) a Dráva-Száva közt hogyan lehetett elterjedve, vö. JAGIC, Die Kultur der Gegenwart I : IX. 24.