Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Beke Ödön: Cseremisz nyelvtan - II. 349

CSEEEMISZ NYELVTAN. 381 Egy ilyen eset a kE.-ben is előfordul: sujalt- (CBam,eHHaa MCTopía stb. Kazán 1891. 1. SZIL. 205.) «kinyújt» «-«•» nyJar. siijém, kCar. kür. kM. sujé'm «kinyújt, meghosszabbító (vö. még nyK. s§j§m «faden von der lángé eines nadelhubes») FUF. VL 24. kP. sujem «kinyújt» SZIL. 233. ~ zürj. suj- «bedug». — L. még föntebb kCarXI. süm, de ez kétes példa, mivel kCarM.ben süm áll. WICHMANN véleménye szerint e szavakban az eredeti szókezdő *s bizonyos mondatfonetikai helyzetekben az s-re való változást kikerülhette, és ez az é azután s-re változott. 91. WICHMANN szerint tehát az s, é, s hangok fejlődése a következőképpen ment végbe. Az eredeti *é még a csuvas hatás előtt egybeesett az eredeti *s-sel. Miután ez a hangváltozás már teljesen végre volt hajtva, akkor kerültek a cseremiszbe az s'-szel kezdődő csuvas szók. Ez az 4 a keleti nyelvjárások területén mind a mai napig megmaradt, a többiekben pedig s-szó lett. Az eredeti *s ellenben — SETALA és PAASONEN véleménye szerint Í3 — aránylag későn lett s-sé, de nem minden dialektusban, mivel, a mint láttuk, a kM.-ben magashangú szókban már az *s > s hangváltozás előtt s-sé változott, s ez a hang megmaradt. s > i. 92. Magánhangzók között vagy szó végén; pl. kP. ju£o SZIL. 62. kür. jü£§ WICHM. 209. nyK. iuz és ims RAM. 34. «némely» j nyK. kuiükSz RAM. 59. kE. kutkuz BÜD. CserSz. 28. <-- kUfa kutkds PAAS. s-laute 28. «sas» | kP. lo£as GEN. 47. ~ nyK. lasas RAM. 67. «liszt» || kE. tizak, tizagen Bun. CsT. III. 462. ~ kP. tdsak GEN. 1. Usa?dii GEN. 6. nyK. Hsak, tisd'ken RAM. 146. «ide, eddigw | kE. tizec, tizecen BÜD. CST. III. 462. ~ kP. tgsec GEN. 70. 72. nyK. tisets RAM. 201. üse'tsdn 14G. «innen» | kCar. tuze'c, tu£ecen PORK. 21. (tageé»n PORK. 19. nyilván sajtóhiba) «>» nyK. tdü'tsdn RAM. 146. 203. «onnan» | kCar. tuza'k PORK. 21. tuzajdn PORK. 8. ~ nyK. td-sdk, tdéd'ken RAM. 146. «oda».*) Vö. még cser. fiaz «ércz», kerDni-(3az «vasércz'>, si-fiaz* «ezüstércz» ~ md. uske, vistía «drót», votj. -veé (< *veék-): *) L. még a tagadó ige prseteritumát. Nyelvtudományi Közlemények. XXXIX. 26