Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink eredetéről 1

24 MBLICH JÁNOS. hangzók történetét a szlovénben (vö. pl. a Freisingeni nyelvemlékekre VONDRÁK kiadását és az ő Vergl. slav. gram.-ját I. 154.; továbbá Arch. XVI. 160. s köv. 1.) vagy a dusinicus szó miatt, a mely nálunk cseh eredetű, a csehben*) kutatni, — hiszen meg fogom én ezt tenni az «Archív für slavische Philologie» ez. folyóiratban, ezúttal csak azt mondom, hogy én nemcsak a kriszt, timuncebelevl, Bolatin, Bolatin, dusinicus, Polosinic, Zemlin szavakat olvasom i-vel, hanem a grincear *-» göröncsér-t is. Ez utóbbi szóra, a mely ősszláv íi>rí-típusú szó, s a mely az ó-egyh. szláv n3Telvemlékekben a ítrí-típusúakkal egyetemben ínbí(jb)-nak írva fordul elő (ó-egyh. szláv, emlékekben CK^A'kAkHHK'K a régibb, rp'kHKYapk az újabb kifejezés, 1. JAGIC, Kirchensl. II. 90.), összevetem a Freisingeni nyelvemlékek zridze (= srdce: cor) adatát. Az eddigiekben azt akartam bebizonyítani, hogy a kriszt (kereszt), grincear (gerencsér), timnuceb e 1 e v 1 (tömlöc), Bolatin, Bakuin (Balaton), Polosinic (Palaznok), dusinicus (dusnok), Zemlin (Zemlén) adatokban az i i-féle hang, AsBÓTHnak is tehát grin• csár-bó\, kriszt-ból kellett volna kiindulnia. Mindezzel szemben ASBÓTH két dologra hivatkozhatnék. Az egyik MUNKÁCSI nézete, a mely úgy hangzik, hogy az összehasonlító finnugor nyelvészet azt vallja, hogy «a tőszótagbeli magyar é'-vel váltakozó i-nek nem lehet föltétlenül a történeti elsőbbséget tulajdonítanunk)) (NyK. 25 : 263.); a másik, a mire hivatkozik is, SZINNYEI azon tanítása, hogy az Árpád-korban i-vel (és y-Yel) nálunk is jelölték a zárt magyar e hangot (Nyr. 32 : 483.). E tanítással szemben is vallom azonban azt, hogy számtalan esetben eredeti, etimológikus i-ből e ~ ö lett a magyarban. S ez a nézetem teljes összhangban van SZINNYEI tanításával, a ki bizonyítása végén azt mondja: «Ezek szerint az i>é hangfejlődés általános voltát**) sem találjuk igazoltnak)) (NyK. 27:244.). Hogy azonban elég szép számmal kimutatható szóban i-ből lett e ~ ö változásról lehet csak beszélni, arra felhozom a *) GEBAUEE, Hist. ml. jezy. cesk. I., VONDEÁK, Vergl. slav. gr. I. 156., JAGIC: Kirchenslavisch-böhmische Glossen, itt 1. a 35. lapot.^ **) Én emeltem ki.