Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)
Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink eredetéről 1
SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK EREDETÉRŐL. 19 horvátban Kupa-vá, ha előbb *Kuopa-nak, *Kulpa-nak, *Klpanak nevezték. A m. bulgár adatot tehát mindenképen bulgár-nak (w-val) kell olvasnunk, s elesik ASBÓTH összes okoskodása, a mit azzal hozott ki, hogy magy. bolgár-ból indult ki. (A szerb-horv. tlt > tult > tu ot, tuPt > tut fejlődésről lásd még JAGIC, Arch. IV. 386.). Egy más példa a morotva és a korcsma szó. ASBÓTH azt tanítja, hogy e szavak a magyarban egykor *mretva-nak, *krécsmanak hangzottak. S ha azt kérdezzük, hogy miért hangzottak így, hát nem azt kapjuk feleletül, hogy azért, mert a XII., XIII. stb. századi magyar adatok e mellett tanúskodnak, hanem azt, hogy azért, mert a bolgár nyelvjárások keleti csoportjában is mrHvanak, kr^cma-n&k hangzanak.*) Pedig a magyarban elég régi adatok vannak pl. a morotva szóra. így 1113-ban mortua, 1211-ben mortua, 1255/1262-ben mortua, 1256-ban mortua, 1266-ban aaronmortuaja,; 1274-től aztán előfordul morotua, marotva (OklSz., NySz.). S hogy teljes bizonyossággal meggyőződjók ASBÓTH állítása helytelenségéről, megnézhette volna a MTsz.-t is, a hol népnyelvi mórta alakot is talált volna. Hogy tehát a magyar szónak ez a története: mortva, ebből részint mórta, részint morotva > marotva, az kétségtelen; hogy a magyarban szóközépi l, r+konzonáns közt ejtéskönnyítő hang kifejlődött, arra példa a fentebb idézett bolgár > bologár, továbbá dalmát > (Schlágli szój. hasonm.) dalamath, polgár > pologár stb. Mindez pedig azt bizonyítja, hogy a magyar mortva > morotva olyan nyelvből való, a hol a szó r-rel (mrtva) vagy pedig r előtt valamilyen hangzóval hangzott. Én az első esetet tartom az egyedül helyes magyarázatnak,**) s hogy ez lehetséges, ott van a régi és mai m. morvány, a mely a tót mrván-ból (ugyanígy a morva-csehben is megvan a szó, BARTOS, Dialek. slov. mor.) ered. Hasonló a dolog a korcsma szóval is. A magyar nyelvtörténet, népnyelv semmit se tud egy *krecsma > *krocsma alakról. A magyar nyelvtörté*) A kel. bolgárból MILETIG Ostbulgarische 58. lapján mbrtTyV, mirtva, mirtvo melléknevet közöl, u. o. k%rcma. Lásd VONDRÁK Vergl. Gr. I. 408.: mrbtvh. **) Vö. hogy ASBÓTH a m. morvány-t kénytelen a tót mrcaüból magyarázni. a*
