Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)
Tanulmányok - Beke Ödön: Cseremisz nyelvtan - I. 75
CSEREMISZ NYELVTAN. 105 pajsg,s «egyszer» WICHM. 207. ~ nyK. pat'sas «mal, reihe, ordnung; lager» RAM. 97. | kP. saryenze «nisse» SZIL. 212. kUfa saryinze id. PAAS. s-laute 40. r» nyK. sarye'úd «nisse, eier der láuse» RAM. 127. | kM. kCar. kUr. taptem «hámmern, schmieden (bes. áxte, sensen); nieten» «*J nyK. taptem id. WICHM. FUF. VII. 44. | kM. (sárra-, kMAz. Uárya', kür. kCar. isárya' «durchdringend, scharf (stimme, augen)» WICHM. FUF. VI. 34. ~ nyK. tsa'rya id. WICHM. FUF. VI. 34. tsarya «hell, durchdringend» RAM. 34. | kP. éaska «nyír» GEN. 34. caskar «nyíres» GEN. 77. kM. tsáska' «reisig», í'saskar id. «reisehaufe», kMAz. tsáska' «reisig», Uáska'r id. «reisehaufe» WICHM. FUF. VI. 34. *•-> nyK. tsa'sker «reis, reisig» RAM. 150. j kP. catkata «rossz, kegyetlen*) SZIL. 18. kM. isatkata', kMAz. Uatkata' «accurat, genau, dicht u. gut gemacht (kleider, schuhe, pferdegeschirr))) WICHM. FUF. VI. 29. «*«* nyK. tsa'tk§n «erdei szellem» RAM. 150. | kMAz. iíá&ya' «scharf, herb, sauer (von der bodenbeschaffenheit)», kür. tsáéya', ííá&yata «heiter (stimme)» WICHM. FUF. VI. 34. ~ nyK. tsazya'ta «erős, keserűi) RAM. 150. tsaz', tsazyata «scharf, herb, bittér» WICHM. FUF. VI. 34. Föltűnő megőrzése az a hangnak mindkét nyelvjárásban. A nyugatiban külömben á lett. K. a ~ Ny. a. 38. kP. asnem «tart, táplál» SZIL. 12. kCarM. aénena (plur. 1. pers.) PORK. ~ nyK. ásnas «őriz, ápol» RAM. 8. | kP. aéa GEN. 27. voc acaj GEN. 4. kCar. ajsa HAM. 10. aéa PORK. 21. kE. aia CserGr. NyK. VI. 196. «atya» »v nyK. dia id. voc. aü RAM. 8. | kP. ate GEN. 59. kür. át§ WICHM. 241. «edény» ~ nyK. átd id. RAM. 8. | kP. fiája «hosszú szőr az állatbőrön, gubanczw GEN. 66. ~ nyK. fiáia «verbrámung mit lámmerfell» RAM. 12. | kCarM. fia'yss PORK. 27. kCarU. fiays PORK. 19. kür. fiakU WICHM. 217. «malom» ~ nyK. ft&fál id. RAM. 12. j kP. fiaysam, fiaksam «kiterít, pallóz» SZIL. 277. kUr. fiakxidn (hat. igenév) «kiterít)) WICHM. 240. *v nyK. fiákxsam, -as «kiterít, pallózi) RAM. 12. | kP. -bal, -fial «oldal, fél» : tembal «ez az oldali), tumbal «az az oldal», iimbal «fölső rész», tüSfial «külső oldal», kecdfial «dél» SZIL. 277. kür. kefsdfial «dél» WICHM. 206. m§land§ fialn§ «föld fölötti) WICHM. 207. +>* nyK. -fial
