Nyelvtudományi Közlemények 38. kötet (1908)

Ismertetések és bírálatok - Trócsányi Zoltán: Böszörményi Géza. Tanulmányok a magyar-ugor nyelvek összehasonlító jelentéstanához. 364

ISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. 365 B. szerint az első magyar grammatikus, ki a jelentésváltozásokról szól, GELEJI KATONA ISTVÁN. Magyar Grammatikátskájának II. részében elítéli a szörnyű szép, rettenetes jó, isszonyú édes kifejezéseket, de miután belátja, hogy a nyelvet természetes fejlődésében megállítani nem lehet, belenyugszik, hogy «fzólljunk immár a bévoett fgokás fzerint». Elveinek követője MIKOLAI HEGEDŰS JÁNOS, ki «A mennyei igazság tüzes oszlopá»-hoz írt utószavában körülbelül ugyanazokat mondja, a miket GELEJI. A harmadik grammatikus MEDGYESI PÁL, ki «Az egyházi tanácsrúl» írt könyvének előszavában nyelvtisztítási fejtegetései közben mondja el jelentéstani vonatkozású elveit. Természetesen — mondja B. — nem rendszeres jelentéstani fejtegetések ezek, hanem jelentéstani és synonimikai megfigyelések, melyek «mennyiségileg is aránylagosan jelentékeny részét képezik az egyes írók nyelvészeti megfigyeléseinek». (18. 1.) «S ha lehet a Corp. Gr. egyes íróinak idejét múlt, rendszertelen (?) feljegyzései közt kutatva, hangtanról, alaktanról beszélni* (19. 1.), lehet jelentéstanról is, a nélkül, hogy korukban lett volna rendszeres jelentéstan. Jelentéstani megfigyeléseket keresgélve, tovább vizsgálja a grammatikákat: a VERSEGHI Neuverfasste ungarische Spraehlehre, a Debreczeni Grammatika szófejtéseit, JANKOVICH Magyar Szó Nemzés ót, az 0- és. új magyar vagy: Rövid értekezés-, Mondolat-, Feleletéit, végül TELEKI JÓZSEF «A magyar nyelvnek tökélletesitése. Uj szavak és uj szóllásmódok által> ez. munkájának egyes fejezeteit. Ez utóbbi már nem éri be a szófejtéssel; a szó jelentésének változásában törvényszerűséget keres, szeretné megállapítani e változások rendszerét, megírni azok elméletét, a mi azonban nem sikerül neki, s vizsgálódásának egyetlen positiv eredménye, hogy e változásokban felismeri a lélek megnyilatkozását. GYARMATÉT megfigyelései után áttér az újabbkor! nyelvészek (HUNFALVY, LUGOSSY, BALLAGI MÓR, SIMONYI, HALÁSZ) jelentéstani tanulmányaira, végül a WUNDT rendszerét ismerteti GOMBOCZ Z. * Nyelvtörténet és lélektan» ez. munkája alapján. A jelentésváltozások vizsgálatának így összeállított kronologikus sorrendje kétségtelenül tanulságos. Megtudjuk belőle, hogy a grammatikusok érdeklődését mindig foglalkoztatta a szavak jelentésének fejlődése, változása, hogy már régen megpróbálták e változásokat magyarázni, rendszerezni, de elméletükben történeti fejlődést észrevenni nem lehet. Csak azt tartjuk e részben feltűnőnek, hogy az immár két éve megjelent két rendszeres jelentéstani tanulmányt (SzoLÁRét, SZEREMLEY CSÁSZÁR LoRÁNüét, 1. NyF.) nem ismeri (v. ö. 18. 1., «melyeknek még ma is híjával vagyunk*) vagy szándékosan mellőzi, pedig ezek tanul-Nyelvtud'imányi Közlcm>;mjek. XXXVII. 24a