Nyelvtudományi Közlemények 38. kötet (1908)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - IV. 151

AZ ÚGYNEVEZETT IGEIDŐK ELMELETÉHEZ. ' 159 Sophokles, Elektra, 561. Xá£co Sé aoi wc ob SíxTft y' exTscvac ('Aya|ii[Avova) = azt mondom majd, hogy nem igazságosan ölted meg. (Értsd : atyám már meg van ölve, ez tény. s erről a tény­ről azt fogom mondani, hogy igazságtalan == íxtstvou; Ttoccépa |JLOD' Xá£o) Ss wc OD SÍXTQ sxtstvacr aotév). Platón, Protag. 349. D. tóSs §s Yvwast. Stt aXyjv)-^ XSYÜ> (Értsd: én igazat beszélek, s te erről meg fogsz győződni — dXrft7\ XS^OÚ, ab Sé wSs yvcóast aotó). Xen. An. I. 4. 8. (Itt nem futurum alak van, de jövő vonatkozású imperativus) STiiatáadioaav, ozi oote aTtoosőpáxaaiv... OUTE a7C07recpsÓY<xaiv (Értsd : nem sikerült a szökésük és nem men­tek (mentesek) még a bajtól: ezt tudják meg!). Od. 15. 40. zbv 5' ÓTpövat .... a7fsXt7]v spsovra, . . . oovsxa ocöc eaat xai SÍXTJ­Xou&ac (Értsd: épségben vagy, megjöttél: a hírnök tudassa ezt a tényt). Demosth. 19. 40. (Jövő vonatkozású optativus): ob TOÍVDV ;J,ÓVOV in TOÚTOJV atv YVOWJTS, Stt Ssivöv OÉ>5' ónoöv TCé7ioví)'£, áXXá stb. (Értsd: nem érte semmi baj; ti is átláthatjátok a követ­kezőkből). Látjuk, hogy a helyek természetes értelme szerint az efféle jövő vonatkozású verbum regenseket követő nem-jövő vonatkozású szerkezetekben az ige időviszonyítása rendesen nem a szereplő személy, hanem a közlő személy álláspontjából magya­rázható. Az efféle szerkezetek tényeknek gondolt eseményeket vagy állapotokat tartalmazván, voltaképpen csak főnévi mellékmon­datok; oratio obliqua voltuk lélektani szempontból legalább is kétséges, mert nem idegen gondolatot idéznek, s annál kétségesebb, minél jobban kiérezzük a ténylegességet. Azonban — s ezt kü­lönös nyomatékkal jegyzem meg, - lehetnek valóságos objektív oratio obliquák a jövő vonatkozású verba sentienditől függő mellékmondatok is, ha a helyzet és az értelem szerint azoknak tekinthetők. Ha pl. Elektra a fennebb közölt Sophokles-féle pél­dában (El. 561.) még Agamemnon életbenlétekor, feltételesen mondta volna azokat a szavakat Klytaimnestrának, ilyen for­mában : sáv xtsívfjC \\va\Lé<pova, Xé£w, wc ob őíx-fl 7' extsivac, akkor az oratio obliqua extsivae alakját a szereplő személy (ez esetben ugyancsak Elektra) jövendő álláspontjáról jelzett múlt­nak tekintenők. tehát a helyet objektívebb (időátképzeléses) ora­tio obliquának kellene felfognunk. Hasonlóképpen valóságos oratio obliquának érezzük a nem múlt verb. sentienditől függő mellékmondatot, ha igéje jövő alakú vagy jövő vonatkozású. Pl. cpvjatv ov. arcsXsúastat. == azt mondja, hogy elmegy. Ilyenkor ugyanis nem lehet tényről szó. A nem-jövö vonatkozású achronistikus alakoktól függő «hogy»-os főnévi mondatokra nézve tárgyunk szempontjából kö­zömbös kérdés, oratio obliquának tekintsük-é őket, vagy sem, mert időbeli átképzelést sem emígy, sem amúgy nem érezhetünk ki belőlök. Pl. Herod. VII. 2i'0. Oox syco swrat, oxi totót AoSoíat,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom