Nyelvtudományi Közlemények 38. kötet (1908)

Tanulmányok - Velledits Lajos: Révai és Adelung 287

288 VELLEDITS LAJOS. által megalapítója és feje lett a RÉVAI val szembenálló s korában mindenesetre modern nyelvészeti iskolának. A német empirikus nyelvészeti iskolának legismertebb, azonban legkevósbbé méltatott munkása csakhamar ADELUNG JÁNOS KRISTÓF (1732—1806) lett. ADELUNG egyike azon tudósoknak, a kikre hazájukban nem sok ügyet vetettek. Tudják róla, hogy élt és dolgozott, azonban inkább érdekességi szempontból és mint «nyelvész-különlegességet» emlegetik DELBRÜCK, PAUL, SCHRADER és WUNDERLICH. Bővebben foglalkozott vele EAUMER, «Geschichte der deutschen Philologie» (München, 1870) és MATTHIAS «Geschichte des deutschen Unterrichts» (München, 1907) ez. művében. ADELUNG munkássága képezi a határt a régi humanista latin-héber és a teljesen történeti felfogás közt. ADELUNG a nyelvtudománynak minden ágát művelte, eredetit azonban nagyon keveset alkotott, hanem inkább arra törekedett, hogy a koráig uralkodó sokféleséget megszüntesse és egységet teremtsen. Ezt pedig úgy érte el, hogy alapul véve az empirizmust, egész rendszerét erre építi. ADELUNG nyelvészeti munkálkodásának főérdeme tehát nem az önállóság, hanem mindenekelőtt az egység. Munkái, melyek bennünket érdekelnek, a következők : 1. Umstándliches Lehrgebaude der deutschen Sprache. I—II. Leipzig 1782. — Ebben a munkában lenyomatta tanulmányát: Über den Ursprung der Sprache, und den Bau der Wörter, besonders der deutschen. Ein Versuch. Leipzig 1781, a 177—244-. oldalakon, és erre a műre a Lehrgebaude (rövidítve: Lg.) lapszámaival hivatkozom. — 2. Versuch eines kritiech-etymologischen Wörterbuchs der Hochdeutschen Mundart. I—IV. Leipzig \ 774—86. — Rövidítve : Wb. — 3. Über den deutschen Styl. I—II. Berlin 1785. Ezekben a munkákban rakta le ADELUNG a tanításait. Ismeretes dolog, hogy a nyelv eredetéről HERDER után ADELÜNG-nak az volt a felfogása, hogy a nyelvet az ember alkotta magának, mert erre őt a társas együttlét kényszerítette. Először artikulátlan hangokkal utánozta a természetben hallott zajt és ezen első beszédje csupa mássalhangzóból (Hauptlaut) állott, a magánhangzók (Hülfslaut) csak az utánzott hang magasságát vagy mélységét fejezték ki. A beszéd ezen az első fokon csak