Nyelvtudományi Közlemények 38. kötet (1908)

Tanulmányok - Szinnyei József: Adalék a finnugor fokváltakozáshoz 277,

286 SZINNYEI JÓZSEF. Látnivaló, hogy a megoszlás az osztjákban határozottabb,, mint a vogulban, a melyben az eredetibb hangállapotot az analógia megzavarta. A három nyelv egyezése arra vall, hogy az erős és a gyenge foknak a magyarban mutatkozó megoszlása még a vogul-osztják nyelvközösség korában történt meg. Azon szavak közül, a melyeknek a távolabbi rokonságban nincsen megfelelőjük, ide tartozik : nyű (nyiive-) ~ vog. niyk (KANNISTO közi.) ,wurm* | osztj. niyk (PAAS. lev. közi.) ,made'. — Vö. MUSz. 428, a hol lapp szavak is föl vannak hozva, de azok nem tartoznak ezekkel össze. Talán ide tartozik még: meleg ~ osztj. máhyk ,warm' (PAAS. lev. közi.), meldky mehtf id. (KARJ., OL. 155). — Az osztj. szó deverb. származéknak látszik (-yk < -y). Alapszavának megfelelőjéből más képzővel alakult a vog. málí't (KANNISTO közi.) id., s ebből való denom. származék: maltip, mciltdp ,meleg' (MŰNK.: NyK. XXV. 257). Vö. osztj. jeliy, jiliy ,hidegség, hideg; kálte, kait' (PATK.) és vog. jelit ,dermesztő; erstarrend machend' (SZIL.). — Vö. MUSz. 609. A fönnebb elmondottak után tehát a következő eredményeket állapíthatjuk meg: 1. A magyarban kétféle eredetű -g- van: az egyik az alapnyelvi ¥

yk

«<» yg gyenge fokának, a másik az alapnyelvi *y (yy) «•*. *p erős fokának a képviselője. 2. Az utóbbi hangváltakozás gyenge fokának a képviselője a magyarban v (vagy v és j ?) ~ 0. 3. Az eredeti *y (yy) ~ *y képviselőinek a megoszlása nem a magyar nyelv külön életében, hanem még az ugor nyelvközösség korában történt meg. SZINNYEI JÓZSEF.