Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Wiklund K. B.: Az indogermán és a finnugor nyelvek ősrokonságának kérdéséhez 1

AZ IND0G. ÉS A FINNUGOR NYELVEK OSROKONSÁGÁNAK KÉRDÉSÉHEZ. 3 Minthogy a bírálat mindenütt fölötte skrupulózus, ezek az inadvertentiák kissé különös benyomást tesznek. '¥'••-*•'• * A kérdésnek azon részében, a melyet n e g a t i vnak lehetne nevezni, azaz annak bizonyításában, hogy a két nyelvcsalád között levő mai nagy alaktani külömbség csak másodlagos és az ősrokonság föltételezését nem akadályozza, SCHMIDT nagyjában egyetért velem. Minél régibb időbe megyünk vissza, annál kevesebb ilyen akadályra találunk, végül pedig olyan primitív fokhoz érünk, a hol, a mennyire most megítélhetjük, a két nyelvcsoportnak nincsenek lényegesen eltérő alaktani elvei. Csak egy pontnál száll SCHMIDT a kérdés ezen negatív oldalának tárgyalásakor határozottan velem szembe. Azt tartja ugyanis, hogy a számnevek külömbözése elháríthatatlan akadály az ősrokonság fölvétele tekintetében. «Ha tehát a legalsó számjegyek sem közösek a két nyelvcsaládban, akkor nem tudom, micsoda megfeleléseket akarunk bennük találni. Ha valahol, itt merül föl az a gyanú, hogy minden egyéb (iközösség)) is csak átvétel: a finnugor népek sok mindent vettek át az idg.-ból, csak számneveket nem, mert erre nem volt szükségük)). E kérdésről való véleményemet a következőképpen adtam elő: «Bei den zahlwörtern sind, wo nicht etwa entlehnung aus irgend einer idg. sprache vorliegt, die anklánge an das idg. sehr unsicber und geringfiigig. Das braucht aber nicht, wie bisweilen behauptet wird, gegen eventuelle verwandtschaft der beiden sprachfamilien zu sprechen; auch die samojed. sprachen, derén verwandtschaft mit den fi.-ugr. ausser jedem zweifel steht, habén ganz andere zahlwörter als diese». Ehhez megjegyzi SCHMIDT :«A tény mégis megdöbbentő, a magyarázat nem kevésbbé». Nekem pedig egy kissé megdöbbentő, hogy SCHMIDT nem vizsgálta meg behatóbban, vájjon nem találhatunk-e erre a szamojéd számneveken kívül még más analógiát is. Akkor mindjárt észrevette volna, hogy az e tekintetben első sorban számba jövő más nyelvekben is, azaz az altajiakban, a számnevek korántsem azonosak az összes nyelvekben; a török, mongol és tunguz számnevek között csak nagyon kevés és bizonytalan érintkező pont van — ós GOMBOCZ mégis nagyon tanulságos czikket írhatott «Az altáji nyelvek hangtörténetéhez)) és RAMSTEDT egymáshoz való leg-1*