Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - II. 196

AZ TJGYNEVEZEIT IGEIDŐK ELMÉLETÉHEZ. 21 1 detileg nem időt, hanem csupán módot (MOLLER, 1846.) vagy puszta, achronisticus momentán actiót (HERBIG, 1896.) jelentenének, elhibázottaknak bizonyultak, s így ennek a functiónak magyarázatában is a múlt punctualis történést jelentő eredeti értelemből kell kiindulni. Nem szokásos, általános érvényességű történést jelent tehát, hanem ellenkezőleg egy, elmúlt tapasztalati tényt, melyre az előadó, mint «precedens esetre*) hivatkozik, az olvasóra vagy hallgatóra bizva, hogy levonja belőle a szokásosságra, általános érvényességre való következtetést. Pl. IX. 320. X(rc$av' ó^wc 6 t' ásp^ö? ávíjp o zs izoXka lopató? = egyaránt meghal(t) a munkátlan ember is, meg a munkás is; XVII. 32. psyftsv Sé zz Y'rptioc ifvoo = elkövetett (oktalanságot) balga ember (is) belát(oti); X. 224. aóv ts Só' Ipyojiévco, %aí TS Tupö o TOÖ svÓYjaev, oTziuAQ %ép8oz £•(] =f ha ketten együtt tartanak, emez amannál előbb észreveszi, mi nyereséges, stb. Efféle alakhasználat nemcsak a görögben, hanem más nyelvekben is tapasztalható. A latin az ú. n. perfectum historicumot használja ilyenformán, pl. Hor. Epist. I. 2. 48.: Non seris acervus et auri negroto domini deduxit corpore febres. Cic. de fin. I. 49.: ob eam debilitatem multi parentes, mnlti ami cos . . . perdiderunt. Sall. Cat. 11, 3.: quam nemo sapiens concupivit, de rendesen csak tagadó mondatban, vagy multi, nemo, plerumque saepe mellett. (Ilyenformán megvan a magyarban is, de többnyire már határozószóval. Efféle kitételeknek: «Több is veszett Mohácsnál*), v. ('Egyszer volt Budán kutyavásár», hasonló a lélektanuk, de, mivel másképen, mint múlt időben, nem is mondhatók, még sem tartoznak a most szóban lévő használathoz.) Azonban mindazokra az alakokra, melyeket a hagyományos grammatika aoristos gnomicusoknak vagy empiricusoknak nevez, nem kielégítő ez a magyarázat. Az ú. n. aoristos gnomicust tulajdonképpeni sententiákon kívül a (homerosi) hasonlatokban, továbbá népszokások, sablonos események vagy ténykedések közlésében szokta a hagyomány konstatálni. De ha ezeket az alakokat környezetükkel enyütt vizsgáljuk, más eredményre jutunk. Altalános érvényességű gondolatokat a görög elbeszélő is előadhat, éppen úgy, mint más nyelvű, achronistikus imperfectum-alakokkal, melyek akármilyen időtartamú, múltra és jövőre egyaránt vonatkozó cursiv durativ történést jeleznek. Kiyávsi TOI ppaSí>? wxóv (Od. 8, 329.): < eléri a lassú a gyorsat)*. Ha ezt a gondolatot aoristos praeteritumával mondanók: s%i/e (3pa§6? ,ö)xóv = «elérte már egyszer a lassú a gyorsat* (s feltehető, hogy ezentúl is elérheti), ez volna a (fenn említett) praeeedens esetre való hivatkozás, az igazi aoristos empiricus, ha ugyan van ilyen "használat a görög nyelvben. De azok a situatiók, melyekben a hagyományos nyelvtan szintén aor. gnomicusokat lát, ezektől a