Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - II. 196

208 GYOMLAY GYULA. a görögben nem fejezi ki az ú. n. spatiumot (a «jelen» időponttól való kieebb-nagyobb távolságot), harmadszor, mert az időbeli spatium hosszúsága egészen relativ fogalom. A mi a pillangónak hosszú időtartam, az a sasnak rövid; amia rabnak hosszú idő, az másnak rövidnek tűnhetik fel. («Nagy művész a fogság szenvedése, minden órát századokra nyújt.») Fonákság azt mondani is, hogy a görög azért mond az aoristosban preeteritumot, mert nincs «pr8esense». Praesense az aoristosnak, perfectuma nagyon sok igének azért nincs, mert nem volt rá szükség. Az aoristos indicativusát a görög csak múlt formában használta; efféle kitételeket: «megörül, betoppan, levágod», a görög, ha aoristosszal fejezi ki a punctualitást (nem pedig igekötővel, a mit szintén tehet): csupán csak az aoristos múltjával fejezhette ki;35

) a mint kiejtette az illető igét, máris múltnak jelezte az illető történést. 29. Azonban, akármilyen különös idegen embernek az, hogy meglévő állapot helyett a múlt történés legyen feltüntetve, a szökdelő görög fantázia még ezen is túlmehet egy, sőt két lépéssel. Mint már tudjuk, jövendő állapotot is feltüntethet meglévő állapotnak (perfectummal), de még itt sem áll meg, hanem jövendő állapotot is feltüntethet múlt történésnek. Achilles egyik beszédében (IX. 413.1: sí fisv x' aoth fiivtov ... rcóXtv épytp.áy(<öpa.i, WXSTO {JLÉV [xoi vóotoc... sí Sé xsv oíxaS' ouoju... WXSTO jioc xXéo? = «ha itt maradva továbbvívom a várost, elveszeit a hazatérésem, ha pedig hazatérek, elveszett a dicsőségem)) Achilles egy-egy jövő helyzetbe képzeli bele magát, s erről az álláspontról éppen úgy használja az alakot, mint a fennebbi példákban láttuk. Tán szokottabbak ilyenkor az állapotjelző achronistikus indicativusok, kivált a perfectuméi: oXwXs [tot vóozoc,, oXtoXé \LOI vXéoc, (Magyarra is perfectumokkal fordítjuk az aoristosokat). De a múlt aoristos használata (a 34. jegyzetben és a hozzávaló szövegben kifejtett okoknál fogva) még nyomósabb. vOXooXs = mint állapot megvan; WXSTO = még mint állapot sincs meg. y

OXtoXs = vége (van)

& STO = elvesze, elpusztula. Ehhez a most említett homerosi alakhasználathoz teljesen hasonlót az újgörögben is találunk. Kamburoglus Demeter jónevű görög író egyik elbeszélésében (L. SXÓXOD ^(JLS-poXófiov toü 1889 Itooí 124. 1.) pl. az államügyész így szól a delinquenshez: MíXa" J4.V %%<; TuoXXá a' !'Sico£a, av TTQQ §éyj\kaxa ok Yxp éji, iá a = Beszélj! De ha sokat beszélsz, «(máris) elkergetélek», ha pedig hazudsz. «(máris) kidobálak)> = azonnal, tüstént :;5) Kifejezi pedig, az itt

szóbanlévő eseteken kívül a beszélő tényleges környezetétől külömböző, nem valósággal meglévő, csak elképzelt, felvett situatiókban, azaz: az ú. n. aoristos gnomicusban és az ú. n. prsesens historicummal kapcsolatban; erről más összefüggésben, később szólunk.