Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Pápay József: Északi-osztják nyelvtanulmányok - III. 164

ÉSZAKI-OSZTJÁK NYELVTANULMÁNYOK. 169 üsdt, yoisdt, afoy-süyat kiVsdt. kihl lauSl • «wum luy-laygsso/na miii/» eui pelá pödvr'l: «uul kihnna malaina masaidnh) — «má uul kifomna Iwn-sás-soyna masáidm.» — amiijnidn uul kildn si abdr emlt osmal. ittam manfon, manddn eudlt As silna i sar9S silna mur ar. nvn si mur yoza ál ybhndá i ál 'uanda! mvyfi manáf si mur yasht, alpon eudlt uas etl. uas tám áhyna simdi-lamha % %át ol, si yat mouna and amdsl, nömdn iuy-1 inna amdsl. si iuy-tvina amdsti yat yoza isrii ilbina svfdn nirna lái%l. nvn si iuy-pui lep-ioySthn, sás-soy sömdáf si svydn pela manddn svyáidt iuy kat péhkna am'fídt farmon olht. nemdza ál nvmdsá! i ám'ftdtna and búláidn, aiilta i mana! yby'tdn eudlt si yátna iojdtldn, svjdii uilen i luy-lánge-soy sömdáf selta sidi ál nvmdsá: «má svjdm ittam iásna páiUsdm)), sidi-gi nvmdshn, ám'ftdtna an' luttdláidn, mvytl uelláien. nvn %ada, mouna ioydttdnmosa ál nvmdsá! tám pöddr'ddm iázdnlám ál ioremilá! ittam i manah Ettek, lefeküdtek. Beggeltájban fölkeltek. A sógora mondja [a feleségének]: «A húgodnak nyári evetbőrt adj!» A leányhoz [így] beszél: «Az öregebbik sógorod mit adatott neked ?» — «x\z öregebbik sógorom nyári menyétbőrt adatott nekem.» — «Az öregebbik sógorod, ha adott, tudta [is] a fortélyát. Most tehát elmégy, menésed közben az Ob szélén, a tenger szélén sok a nép. Te erre a népre ne hallgass és ne [is] nézz ! Csak menj azonnal tovább! Mikor ez a nép elmarad [mögötted], város tűnik elő. A város innenső végén olyanforma ház van, a melyik nem a földön van (tk. ül), hanem a fa tetején. Ennek a fa tetején levő háznak az ablaka alatt a subád egy rúdon áll. Te mikor a fa tövéhez közel jutsz, a menyétbőrt vedd föl! A subád felé menésed irányában a fa két oldalán ebek vannak megkötve. Semmire se gondolj! és a kutyák nem ismernek meg, csendesen is menj! A mint fölkúszol, ahhoz a házhoz odaérsz, a subádat fogod és a nyári evetbőrt vedd magadra! Aztán így ne gondolkozzál: «a subámat íme kézhez kerítettem*), — mert ha így gondolkozol, az ebek nem eresztenek el, iziben megöletel. Míg csak le nem érsz a földre, ne gondolkozzál! Most mondott szavaimat ne felejtsd el, most menj is!»