Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)
Tanulmányok - Pápay József: Északi-osztják nyelvtanulmányok - III. 164
168 PÁPAY JÓZSEF. l-mosaina no/-uerlds. «kibn si ioytds.n ou pelá uantl, ou péhk-pussa, uanthlí: ásni punlal iegált sommal (?), pvllal ázat idgalt sommal, lou ittam eui paldámds. vbdl lauél: «mola and osti neyyoi io%tds ?» sitdlna eui semlál paidiiilU, ilis uanthli: ásní-soy nömdn tayarman lánl. — «%altéa tiudm náhy or't, iöyfoy or't! yundi-yarti simdé-lamba neyyoi an' uandnildm/» ittam yoi nöymds : «áddl yáddy ma§-niy, támdn uai ioy§tli you mou (= neyyoi tam 'mouna an' ioyStl) malapn kasman ivy'hnh) — v~áyg&m emlt yaidm svydm tabds, siddm kasman ivy'ldm.i) — «si svydn mbsti-mosa svydn'1 " — «?na si svy9m tvimdmna mou kirgtman ázat ivy'aliiihm, tam törSm moudl molalouát, ázat sdiitsem, si svjdm tviddmna ant %ülihiila i and vriiú.v kildl lauSl: «si svydn vvy-arddii niyna yundi ioyStla? toyldy uaina ioyStta an1 uerdmla.v isi-árat pöddr'l eui i yál'hl. eui lauSl: usvfdm kastdm tüjaina lihm kus át manl/» — «nny nvmds-ki tvihn, lihy mázdy an' manl.n beszélni nem tudok, a lélekzetem egy kissé hadd táguljon, mindjárt beszélek.)) No, megetette és lefektette. Egyszer [csak] fölébredt. «A sógorod ím megjött.» Az ajtó felé néz, az ajtó kitárult, [úgy] látja, mintha egy medve borzolná (?) vele szemközt a szőrét, a füleit is egészen neki tartotta. 0, a leány megijedt. A nénje mondja: ((Ismeretlen ember érkezett vagy mi?)> Erre a leány odatekint, alulról nézi: a medvebőr föl van akasztva. «Honnét termett nyilas fejedelemhős, íjas fejedelemhős! ilyenforma embert [bizony] sohasem látok!» Erre a férfi megszólalt: «Magános házban lakó tündér, ezen a madár sem járta messzi földön (= ember e földre nem juthat el) mit (tk. midet) keresvén jársz ?» — «Az anyámtól rám maradt subám veszett el, azt (tk. ezemet) keresvén járok.» — «Valami kedves subád az ?» — «Én ezt a subámat viselve a földet megkerülvén össze-vissza járok, ez az isten földje a milyen nagy, [azt] egészen megkerültem, a subám, mióta csak hordom, nem feslik ós nem szakad el.» A sógora mondja: «Ehhez a subához magadfajta nő mikor jutna el ? még a madár sem tud hozzá jutni.» A mennyit beszél a leány, [annyit] sír is. A leány [így] szól: «A subámat megkeresem, még ha belehalok is!» — «Ha van eszed, talán a lelked nem száll ki (tk. megy) belőled.»
