Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)
Tanulmányok - Kodály Zoltán: A magyar népdal strófa-szerkezete 95
A MAGYAR NÉPDAL STRÓFA-SZERKEZETE. 97 sok: felénél kevesebb. Nagyobb mennyiségben találtam ilyeneket az Ethnographiai Múzeum fonogramm-gyűjteményében, melynek használatát SEEMAYER igazgató úr készséggel megengedte. VIKÁR B. úr, a gyűjtő, pedig becses útbaigazitásokkal segítette. Összesen mintegy 1000 népdalt dolgoztam föl, többet ezidöszerint alig lehetne. Nincs ebbe beszámítva Kiss Á. gyermekjáték-gyűjteményének mintegy 180 zenés darabja. A gyermekdal formája ugyanis csak részben találkozik a népdaléval, s így e darabok legnagyobb részét nem lehet a népdalformákkal együtt tárgyalni. Az anyagot kiegészítettem az «Ethnographiá»-ban elszórtan megjelent népdalokkal, nevezetesen SEPRŐDI J. gyűjteményéne c (XII., XIII. köt.) máshol nem talált részével (15 dal), végül saját, főkép mátyusföldi gyűjtésemmel. (Egy részét 1. Ethnographia, XVI. 300.) II. Népdalstrófáink legnagyobb része négysoros. A rövidebbek ennek a formának kezdetleges alakjai, a hosszabbak kibővítései. A négysoros strófa állhat két egyenlő terjedelmű, vagy két külömböző terjedelmű részből. A további osztályozás a sorfajok alapján történik. A ritmika a súlyok száma szerint l-es, 2-es, 3-as, 4-es, 5-ös és 6-os sorokat ismer. Az l-es ritka, csak mint izolált, a ritmusszerkezetből kiváló elem jelentkezik, rendesen valami fölkiáltás, réja. A legősibb, legegyszerűbb, a ritmusérzéket leginkább kielégítő sor a 4-es, egyúttal a leggyakoribb: mindenütt uralkodik, táncban, énekben, zenében. A többi forma jóval kisebb számban van és mind visszavezethető a 4-esre és 2-esre. Ezek az elsődleges sorok. Elsődlegesnek nevezhetünk általában minden páros ritmuskapcsolatot, páros ütemet, kétsoros periódust, kéttagú strófát; a többi, másodlagos forma mind ezekből -keletkezett. A 3-asok, 5-ösök, 6-osok keletkezését a hozzájok legközelebb álló sor bővítésével és rövidítésevei szokás magyarázni. (Legjobban 1. RIEMANN, System 23—33§§.) De ez a • magyarázat voltaképpen nem világítja meg e sorfajok eredetét, csak a ritmusszerkezetben végzett funkciójukat értelmezi. Azonkívül a klasszikus Nyelvtudományi Közlemények. XXXVI '