Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Pápay József: Északi-osztják nyelvtanulmányok. (I.) 345

ÉSZAKI-OSZTJÁK NYELVTANULMÁNYOK. 361 uan rncmldrjdn, you manhydn, tör§m-tut yoéa ioy§tsdydn. si tut mou eudlt líl, yaltéa M, Un and oshydn. ((úálualtsam yoi manhmdn!» i yoidl man9S, nalual'tsam yoi lauSl: «nvy man'sdn, ma pa üfom.n i yoidl laudl: «yodi katni man'sdmdn, sidi i katna manda pithmdn! nvy manem al io/J\, ma nvyen ant yvilem.» luydn labdt eudlt, tvten labdt eudlt moyihn uantman taildhn, wya ari' ioy§tldydn. nalual'tsam yoi lau§l: «yol-mosa soshmdn?» luydn labdt, tvhn labdt tvrnws, Un ioyos klrhsydn, mattá ohm kbrdi yatna ioy§tsdydn. ioyo-lvysdydn, tőrSm-pugdt ar pvzan ázat uer'saidt. yodi ipy(

dm iasyen tör§m-pugdt sat liufids Uddn kutna pöddr'ldydn. purdé Imi lauSl: «nalual!tsam yiljie, ittam uer nvy and armátsen, ittam niydri pilna manatdn! yada oldi tvya-ki oslatdn.)) Rum el, iesmel ietsds, marísdydn. i ürsu manhydn, ittam niydl lauSl: «yol-mosa sbshmdn, %oida masl. nvy —lauSl— yui ösdn, yat legáda!» %ui uvéydlna sarni-oy löidt tvimal, sarni-oy loidt lögSfítdslí (naluaUéam yoina lögSfitdsa), uydlna uisll, uydlna si Eövid ideig mennek, hosszú ideig mennek, az isten-tüzéhez (= északi fény) érkeztek. Ez a tűz a földről táplálkozik-e, vagy honnét, ők azt nem tudják. «Nyílforgácsférfi menjünk!» A társa ment, a Nyílforgácsférfi mondja: «Te elmentél, majd én is megyek [utánnad].» A társa így szól: «A hogyan kétfelé mentünk. úgy kétfelé menjünk tovább is! te engem ne érj el, én téged nem hagylak el.» Hét nyár óta, hót tél óta látják egymást, de össze nem jutnak. A Nyílforgácsférfi szól: «Meddig megyünk (tk. lépünk) ?» Hét nyár, hét tél múlt el, ők visszatértek, az előbbi vasházhoz jutottak. Beléptek; isteni ételekkel megrakott sok asztal van [ott] elkészítve. Hogy merre jártak, beszédjüket isteni sok étel evésük közben beszélik el. Az öreg asszony szól: ((Nyílforgács unokácskám, ím te nem értetted meg a dolgot, asszonyoddal együtt menjetek, ha valahol lakó helyet találtok.» Az evéssel, ivással elkészültek, mentek. Egy kis ideig mennek, ím az asszonya szól: «Meddig lépünk (megyünk)? nyugodni kell. Te, úgymond, férfi vagy, készíts házat!» Az embernek a kis ujján aranygyűrű volt, az aranygyűrűt elővette, szájába vette,