Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Pápay József: Északi-osztják nyelvtanulmányok. (I.) 345

ÉSZAKI-OSZTJÁK NYELVTANULMÁNYOK. 353 svrt manmal itna idríkna il-lvr/ds. ásrli kus-yatsa uandúü, semna arí nila. lár kudefi emlt svrt noy-yülds, sidi laudl: «asní malai ane

lisen manem?»

— ásni top al-uantl. «ma mattdlna lausdm, svrmdm-gi andám, lida ane

uerdm'len.v ásni mands. sidi sbzüiiidal svyát pilydná iis, pvmmi iis. ásni lau§l: amá-sá ieia idríkna oy§lhm.r> ásni ioyánna, idríkna bylds. ásni ielta kat kurdi katllsa, idn'k ilbina vu idzált ilis tálda pitsa, ásni noyoé uuratl, uuratl, azát an(

siti. ásni lau§l : a^oina katllsáidm tada?» ásni undl-uds emlt, nvl-uds eu-dlt idifk Ivyda pidds. ásni si-kus uuratl noyoé, ielta kát kurdi i-kemna kátllsaindn, nemdtti kurdi arí siti, ásni azát si %vlda utsiis. Mhl, aiii iis, si-ksmna ásni ishm'sa. ásni uuráina, uddi ioytds, idn'gdl pvrgátta arí ueridds. ásni uddi, mouna ioytds, idy'k pelá nantman al-ámdsl. ioyán kuddf} eudlt svrt noy-yühs, sidi lauSl: ((ásni %odi al-puydlda pitsdn?» ásni ríemdza pöddr'ta arí litl. vásni %bldndá/ má mattá laualámerült. A medve bármerre nézdegél is, szemmel nem látható [t. i. a csuka]. A tó (v. áradvány) közepén a csuka fölmerült, így szól: «Medve, miért nem ettél [hát] meg?» A medve csak néz. «A múltkor megmondtam, hogy ha nincs itt a halálom ideje, nem tudsz megenni.» A medve ment. A mint így lépdel, szunyogosra, hőségre vált [az idő]. A medve mondja : «Már csak belemegyek egy kissé a vízbe.*) A medve a folyóba, a vízbe belement. A medvének a két hátulsó lábát valami elkapta, a víz alatt a folyással szemben lefelé kezdi húzni, a medve erőlködik fölfelé, erőlködik, mind hiába! A medve szól: «Ki fogott meg engem itt?» A medvének az orrán-száján keresztül kezdett a víz bemenni. A medve bármennyire erőlködik is fölfelé, a két hátulsó lába egyformán meg van fogva, az egyik lábát sem birja kiszabadítani. A medve már-már egészen meg akart halni, a lélekzete elszorult (tk. kicsinynyé lett), ekkor a medvét eleresztették. A medve csak erőlködve jutott a partra, még a vizet se tudta magáról lerázni. A medve a partra, a földre kijutott, a víz felé tekintve csak ül. A folyó közepe táján a csuka fölvetődött, így szól: «Medve, hogyan kezdtél lélekzeni?» A medve Nyelvtudományi Közlemények. XXXVÍ. 24