Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Erdélyi Lajos: A háromszéki nyelvjárásról 309

330 ERDÉLYI LAJOS. t pencze, Albert, fillér {— szakaszvezető) stb., mint tapasztaltam, különösen r előtt. Ugyancsak ez előtt, ha erre még egy mássalhangzó következik, é'-ből olyan e és é közt álló szűk ejtésű hang lesz, melyet így jelölhetnénk: é (rövidebb é), pl. zergettyű. Az i, ú, ű helyett itt is rövid i, u, ü járja, mint az előbbi tájszólásban és pl. Göcsejben. A liquidák előtt hallható hosszabb és a pótlónyújtásos ó-, ó'-re ugyanaz mondható, mint a fennebb látott o-, ó'-re: szűkejtésűek és legtöbbször diftongizáltak, pl. : 0őd, z'iőd, meg-ód (megold), csaknem megvód (Kovászna). Az alsó nyelvállású hangzókat (a, á) nagyobb mértékben képezik zártabb ajakkal, mint az előbbi tájszólásban. így nagyobb számmal hallhatni ott példát az a, á és i-re. Pl. jártam csaknem: jártom. Végül effélék is hallhatók: adval, ütvel (=adva, ütve, Gelenczén) stb. III. Orbaitól nyugatra és északra a kezdi járás következik, melynek községei a már fennebb említett Szentlélek, Kiskászon, Peselnek, Szárazpatak egykori besenyőtelepek és az előbbi tájszólásnál említett Léczfalva és Várhegy, részben Márkosfalva és-Hatolyka kivételével alapjában szintén egy tájszólást beszélnek, a melyet a járásról, illetőleg még helyesebben a régi Kézdiszékről — mert táj szólásunk területe inkább ezzel egyezik — Kezdi, tájszólásnak nevezhetünk. Ez egyik-másik tekintetben nem olyan egységes, mint a két előbbi: egyes, más tájszólásokhoz közel eső,. azokkal érintkező pontjain eltérőnek is mutatja az alapsajátságot, ezt azonban az illető szomszéd tájszólások hatásának tulajdoníthatni. Déli részének a községei: Maksa, Dalnok, Albis, Alsó- és Felsőcsernáton, Ikafalva, Futásfalva, Altorja, Szentkafcolna ós Kézdivásárhely, északi részének meg: Oroszfalu, Sárfalva, Szászfalú, Nyújtód, Ozsdola, Kézdimartonos, Bereezk, Lemhény, Almás, Csomortán, Esztelnek, Kurtapatak, Bélafalva és Pólyán; amott pl. Ozsdola az orbai, utóbbi rész a szentlélek-peselneki tájszólás hatásával. így mindjárt a felső nyelvállású hangzókra nézve (%, u, ü) általában inkább az tapasztalható, a mi a két előbbiné], hogy rövidek, pl.: búza, kut, ut, de már egyes szókban hosszúak is, pl: bíró, tűz; a szentlélek-peselneki tájszóláshoz közelebb eső községekben, északról már Kurtapataktól, Bélafalvától kezdve,