Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)
Tanulmányok - Erdélyi Lajos: A háromszéki nyelvjárásról 309
A HÁEOMSZBKI NyELVJÁEÁSEÓL. 327 ettől keletre Gidófalván, Fotosmartonoson, Angyaloson, Besenyőn, Eresztevényen, Rétyen és Nagyborosnyón keresztül a Feldobolyig húzható vonalon belül esnek; vagyis azon községek nyelve, a melyek a mai Sepsijárás, nagyjában a régi Sepsi-szék déli felében fekszenek. Innen e tájszólást Alsósepsi tájszólásnak nevezhetjük. Községei: Aldoboly, Illyefalva, Sepsiszentkirály, Sepsiszentgyörgy Szemerja városrészszel (régebben ez külön község volt), részben Gidófalva, Fotosmartonos és Angyalos, Besenyő, Eresztevény, Béty, Egerpatak, Nagy- és Kisborosnyó, Szacsva, Sepsimagyarós, Lisznyó, Bikfalva, Uzon,*) Kökös, Szotyor, Kilyén, Szentivánlaborfalva, Komolló és lennebb délkeletre Nyón, Bodola csángó községek (amaz most Keresztvár). E tájszólás jellemző sajátságai: hogy kettőshangzók nincsenek benne és rövid i, u, ü felső nyelvállású hangzók állnak hosszúak helyett olyan szavakban is, a melyekben a köznyelvben eredetileg hosszúak állhattak s ma is azok állnak; tehát pl. hid, csúszik, búza, kut, ut, bün. A hosszúak csak pótlónyújtás esetén és erősebb hangsúlyozás alkalmával hallhatók; azonban pótlónyújtás is csak az u és M-nél fordul elő e hangzók közül, s itt is csak ilyen alakokban: túsó (túlsó), tanúsz (tanulsz), kűső (külső), kerűsz (kerülsz). Pár szóban, mint «küld», «süldő» az l egyszerűen esik ki: küd, südő, ma pótlónyújtás nélkül. (Tán ez is megrövidült, régebben pótlónyújtással járhatta, a mi nem valószínűtlen.) Az é, ó, ö középső nyelvállású hosszú hangzók sohasem válnak kettős hangzókká s mindig szükejtésüek, mint a köznyelvben. Eredetibb, régibb (*) é ós é helyén is é, *av, és *ov helyén is ó és *ev, *öv helyén is ö áll; tehát mint a köznyelvben, pl.: kéz, szép; hó,, ló; nő (ige) és nő (fn.), kő. — Az e helyett nyiltabb e áll több esetben az első szótagban és szóvégén pl. lehet, csere (fa, vö. cserfa), lelkes; le, te, nem, ne, se, ide stb. Ezzel szemben a köznyelvvel ellentétben ragok és képzők előtt megmarad az e pl. héjjém (helyem), héjjé'k, nyires, kegyes stb. Az alsó nyelvállású hangzók közül az a és á hangok rendesen tisztábbak; a régebben e-vel, újabban helyesebben g-vel jelölt lennebb képzett, szájközépi e -hang, efféle szavakban, mint: *) Gyűjtésünk központja.