Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Melich János: A magyar szótárirodalom - III. 24

A MAGYAR SZÓTÁR1R0DAL0M. 25 csoportot azok a tankönyvek alkotják, a melyekben kérdések és feleletek alakjában közölt beszélgetések vannak. Ilyen emlékünk HEYDEN SEBALD «Gyermeki beszélgetései»-nek 1531-ben megjelent latin-német-lengyel-magyar kiadása. Ezeknek a tankönyveknek az volt a czéljuk, hogy a tanuló a latin grammatika elemeit megtanulja. A harmadik csoportba azok a tankönyvek tartoznak, a melyeknek a czélja az ifjúval a latin grammatikát, stilistikát, retorikát s minél terjedelmesebben a latin szókészletet elsajátíttatni. E harmadik csoportba tartozó emlékek két részre oszlanak; olyan emlékekre, a melyekből a tanuló a latin szókészletet tanulta (ezek voltak az eddig tárgyalt szójegyzékek, nornenclaturák), s olyanokra, a melyek a latin szavak eredetét, használatát, helyesírását stb. betűrendben latin nyelven elmondják. Ezek a betűrendben megírt művek tulajdonképpen reálencyclopsediák, tárgyi szótárak. PAÜLSEN (Gesch. des gel. Unterr. I. 21.) e három csoportba sorolt tankönyvek tanulóit Tabulistá-knak, Donatistá-knak és Alexandristá-knak nevezi. A harmadik elnevezés onnan ered, mert Németországban az a tárgyi szótár, a melyből a latin szavakra vonatkozó tárgyi ismereteket tanulták, ALEXANDER DE VILLA DEI «Doctrinale» ez. munkája volt. A mi szótárirodalmunkban eddig ismeretlen olyan «Doctrinale», a melyben magyar gloszszák is volnának. Épp azért e mű nálunk nem lehetett valami elterjedt tankönyv. E «Doctrinale» helyett iskoláinkban más olasz írók műveit használták: ezek a müvek a következők: 1. PAPIAS VOCABULISTA ((Elementarium doctrinas erudimentum». A lombardiai származású író e művét 1063 táján írta s tartalma részint a régibb szokatlan szavak felsorolása, részint pedig a hét szabad művészetre vonatkozó ismeretek közlése (vö. J. MÜLLER : Handbuch II. 609.). A mű sokáig forgott kéziratban, míg végre 1476-ban (vö. BRUNET, IV. 1, 352.) «Vocabularium» czímmel nyomtatásban is megjelent s összesen négy kiadást ért (1476, 1485, 1494, 1496; ez az utolsó kiadás megvan az Akadémia könyvtárában, vö. HELLEBRANT, Catalogus 203. 1.). PAPIAS művének közvetlen hatása volt szótárirodalmunkra, a mennyiben egyik főforrása a «Gyöngyösi szótártöredék)) latinmagyar szótárnak (1. ezt lejjebb). 2. HUGÜTIUS «Liber deriuationum». A pízai származású