Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Melich János: A magyar szótárirodalom - IV. 165

A MAGYAR SZÓTÁRIRODALOM. 183 Németországba került magyar tanulók, s azon fölül, a mi rendkívül meglepte, Frankfurt és Nürnberg zsibárasainál számtalan magyar könyvet talált, a melyeket gyakran meg is vett.*) S mikor szótárát 1611-ben újból kiadja, akkor is azt mondja, hogy az első kiadás óta kezébe került magyar könyveket szorgalmasan olvasta, s adataikat, a mennyiben szótára első kiadásában nem voltak meg, müvébe beiktatta (1. alább). MOLNÁR ALBERT tehát folytonosan tökéletesítette ismereteit, hogy minél jobb latin-magyar szótárt készíthessen. S valóban kimutatható, hogy MOLNÁR gondosan figyelembe vette a korabeli magyar irodalmat, mert ez irodalomból és saját nyelvi tudásából szerkesztette össze szótárát. S a mikor anyagi helyzete kissé megjavult, 1603 május havában hozzáfogott latin-magyar szótára megírásához, s ugyanazon év deczember havában elkészült vele (vö. DÉZSI, SZ. Molnár A. Naplója 35, 36. 1.: «1603. 16. Maii... Dictionarium Latino-Vngaricum inchoavi... 7. Decembris absolvi primam Dictionarii partém conscribere»). A magyar-latin részt pedig 1604 januárjában írta meg (vö. u. o. 38. lp.: «...1604. Dictionarium Ungarico-Latinum mense Januario confeci. Noribergse typographis ostendi»). A hely, a hol MOLNÁR ily szorgalmasan dolgozott, Altdorf volt, a melyről Dictionariuma latmagy. részében ezt írja : «Altórfmm, g. n. Városka az Noribergai vrak tartományában, Melyben ez Noribergay tiszteletes tanats Gazdag Academiat fondalt, 1573. esztendőben, Holot ez Dictionariomot irta albertus Molnár, 1603. e s zt e n dobé n.» Ez önéletrajzi adatok alapján igen csodálkozhatunk azon, *) Vö. Diction. 1604. m.-lat. rész, előszó: «In hac recensita familia paternam linguam pure didici. Eamque postea excolendi occasiones nactns sum commodas: Primo quidem extra pátriám Jaurini: ubi Eev. virum D. Demetrium Sibolti Ecclesiasten mei patris compatrem, é patria mea eó profeetum, habui í'autorem optimum: cujus seripta Vngarica diligenter légi, et conciones attenté audivi . . . . Et jam quintodecimo setatis anno Debrecini cermina (!) Vngarica seripsi. Libros Vngaricos, quos potui nancisci, ita avidé (absit arrogantia) légi, ut praeceptores vi eos mihi ex manibus meis (ne Latina negligerem) excutere cogerentur. Quorum etiam in Germania, nunquam mihi defuit copia. Nam praeter állatos ex Vngaria; Prancofurti quoque et hic Noribergae in foris serutariis (quod miremini) libros repperi et emi Vngaricos. Ex quibus omnibus et mea memória conflavi hoc Dictionarium . . .».