Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Melich János: A magyar szótárirodalom - IV. 165

180 MELICH JÁNOS. nullus extabat liber idoneus, qui discipulorum privata studia adjuvare potuisset», írja lat.-magy. Dictionariuma 1604-iki kiadásában. Debreczeni tanuló korában (1590) volt ugyan két szójegyzéke, az egyik MUEMELLIUS Lexikona, a másik egy hat nyelvű, 156^-ban megjelent Nomenclatura (itt PESTHY GÁBOR Nomenclaturája 4 ik kiadását érti), ezek azonban oly ritkák voltak, hogy az ország legtöbb helyén létezésükről sem tudtak. Alkalmatlanok is voltak e könyvek, mert bennük a magyar szavak a magyar tanulóknak idegen, német és lengyel betűkkel voltak nyomtatva. Az egyetlen hasznos könyv SZIKSZAI FABRICIUS Nomenclaturája volt, csakhogy ez csak kéziratban forgott közkézen, míg végre 1590-ben nyomtatásban is megjelent. Ily sivár helyzetben az egyetlen valamire való latin szótár CALEPINUS Dictionariuma volt. Csakhogy ennek az volt a hibája, hogy nem volt benne magyar értelmezés. MOLNÁR ALBERT magyar nyelvvel ellátott CALEPiNust németországi tanulmányai idejében látott először (vö. «Editionem verő Calepini cum adjecta Lingua Vngarica in Germania primúm vidi», 1604. évi lat.-magy. Dict. előszava). Egyéb hibái: otromba nagy ívrét alakja, valamint magas ára volt. «Calepini quidem variae editiones visebantur, sed tantum a Praeceptoribus, et adultoribus discipulis tractabantur: egentiores eas emere non poterant, minores ob magnam molem versare non valebant, tyrones iis uti nequibant» (vö. 1604. évi lai-magy. rész előszavát). Az alkalmas tankönyv, első sorban latin-magyar szótár hiányát még jobban érezte MOLNÁR, mikor Debreczent elhagyta. 1590-ben 16 éves korában MOLNÁR Gönczre ment KÁROLI GÁSPÁR-hoz, a vizsolyi biblia híres fordítójához. KÁROLI körében sokszor hallott nyelvészeti fejtegetéseket, vitatkozásokat. Egy ilyen nyelvészeti vitatkozást mond el Dictionariuma 1604-iki kiadásában (magy.-lat. rósz bevezetése): Egy ízben, írja MOLNÁR, KÁROLI GÁspÁRnál volt vendégségben SZALÁNK IMRE, S előadta, mint vitatkoztak SZEGEDI KIS ISTVÁN vendégszerető házában SZTÁEAI és SKARICZA egymással a köszvény szó eredetéről. SZTÁRAI a köz és vén szavak összetételének magyarázta, azzal érvelvén, hogy a köszvény, közös a vénékkel, míg SKARICZA szerint a szó kész- és vén-bői való, mert a ki köszvényes, az kész vén ember. Arra kérte már most SZALÁNK KÁRout, mondaná meg, mi az ő véle-