Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - XI. 1

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 5 zés (v. ö. 1001. oki.: ne parrochiano episcopo, episcopus parrochianus, Szent László törvk. I. 11. §. ad ecclesiam parochianam, 1141—61. oki.: in Zagrabiensi parrochia, 1208. oki.: in Simugiensi parrochia, 1226. oki: parrochia, 1240. oki.: in parrochiis stb.); az első adat, a melyet a m. plébánia szóra közölni tudok, 1269-ből való (v. ö. Oki. szót.: Ecclesia in Monté Budensi .... vocata plébánia apud uulgos), míg a lat. plebanus-t először egy 1234. oklevélben olvasom (BARTAL). A magyarban a plébános szó megvolt a XV. század elején (v. ö. Schlágli szój.-ben «plebanus — per idem» értelmezhető plébamis-n&k ; itt jegyzem meg, hogy a XVI. században a szót a reformátusok is használták, v. ö. SZIKSZAY, Nomencl. 1590,123.1.: suppastor — vice plébános), a plébániá-t azonban a XV—XVII. században plébánosság-wak hívták (v. ö. PESTHY, Noraenclat. plebánosság — die pfarr, parochia, továbbá Gyöngy, szót. töredék és NySz.). Ez adatokból az látszik, hogy a magyarországi latinságban parrochia (és parrochus) régibb a plébánia és a plebanus-nál. Ez a plébánia, plebanus pedig olaszországi eredetű kifejezés. Ismeretes dolog, hogy az olaszban ma is a parrochia nem népi szó, népies a pieve (= plebem, KÖRTING, EtWb., GRÖBER, Grundr. I. 510, piem. ol. piev), illetve pievano (= plebanus). Az olaszföldi latinságból terjedt el a szó, s megtalálható a csehországi (v. ö. 1235. oki. Bárt. plebanus, ÉRBEN, Beg.), németországi (v. ö. DIEFFENBACH, Gloss. XIII. 1. és Nov. gloss.), stájeri (v. ö. ZAHN, Urkundenbuch, 1160. oki., register), latinságban is (Karinthiában: ecclesia plebesana, JAKSCH, Urkundenbuch, register). Eredetére világot vet Jo-HANNES diaconus Chronicon Venetum-a, a hol ez áll: «presbyteri tam metropolitani, quamque plebani (Mon. G. SS. VIII. 7.)». A legrégibb velenczei kéziratokban pleuano a szó (v. ö. BERTANZA e LAZZARINI, II doc. 15. 1.; a pl-tél lásd e mű 2. rész 7. és a klastrom szónál, továbbá karta blanka Oki. szót., és az újabb olasz átvételeket : forint, piacz), később pievano. A mai vei. olaszban piován a szó (BOERIO), a melynek régibb vei. ol. alakja *plovan. Mint jövevényszó máig él az Adria-menti horvátoknál (v. ö. NEM. I. 401: piován, Bad CXVIII. 14: Arbe sziget: piován), s már a legrégibb horvát nyelvű emlékekben is előfordul plovan alakban (v. ö. sok példa SURMIN, Acta croatica-ban, Mon. IV. 257; a szó ismeretes Isztria félszigeten is, részben a szlovénben is, PLETERSNIK). Itt jegyzem meg, hogy a ráto-rom. nyelvjárásokban plevon, pleván a szó.