Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Ismertetések és bírálatok - Schmidt József: Trombetti Alfredo. L’unita d’origine del linguaggio. 451

464 SCHM1DT JÓZSEF. távolra is mutatna. — A mennyiben consonans a demonstratív thémák jellemző hangja, mondja T., leggyakrabban n, t és p szerepel. A bantu pa- helyhatározói eló'rag pl. megvan az idg. á-po alakban, melynek eredeti jelentése «lá», aztán «lungi, lungi da». Igen ám, csakhogy apo mellett van idg. epi, opi is, melynek jelentése «nahe hinzu, auf etw. drauf, auf etw. hin» (BRUGMANN, i. m. 466)! Sűrűn szerepel T. szerint az /,-théma is, melyet gyakran ismét /-elem követ; ilyen a lat. ille,ultra, olim stb., melyeknek «bámulatos» megfeleléseik vannak, többek közt a dravida üli «qui», alli, ulli «lá» alakokban. Csakhogy az állítólagos il-, ol- ós ul- tényleg csak ol- változatai, melyekre nem 1-, hanem n- elem következik (ille tehát = *ol-no, v. ö. óezl. lani =s *olnl; BKUGMANN, i. m. 401). — 2. Pronomina personalia. T. ezt tanítja: Az 1. sz. igazi gyökere az a hangzó, a szintén előforduló i másodlagos fejlemény; nasalis praefixuinok segélyével létesülnek n-a m-a, n-i m-i s olykor n-e m-e. A 2. sz. gyökere a távolságot kifejező u, a szintén előforduló i másodlagos; ezekhez is járulnak nasalis praeíixumok s így támadnak m-u és n-u (n-i) stb. — Czáfolatra itt, azt hiszem, semmi szükség nincs: T. nem csupán a tényekkel, hanem önmagával is ellenmondásban van. I numeráii. E fejezet még rosszabb benyomást gyakorol. T. eljárásának megvilágítására elég lesz az az egy általános szabály, hogy a 2 számnév jellemző hangja d, l, r, n mássalhangzók egyike s hogy a 2 bennefoglaltatik a 3 nevében, pl. bantu ba-ri, ba-li, pi-li, bi-li «2» : sa-tu, ta-tu «3». Az idg. számnevek közül T. csak 2, 3, 4, 9 ós 10 azonosítását kísérli meg, de micsoda elemzéssel! A 2 egyik változata pl. de-, mely a praeidg. de-kome = bantu di-kvmi «10» első tagja. A 3 egyik prseidg. alakja te-ru s ez nem más, mint a kwé-twor = kivé-toru «4» második tagja; a nőnemű te-s-r, ti-s-r a kolh nyelvekben turuya, turia, turaya alakokban szerepel, melyeknek jelentése «6» = (3)+ 3. A 9 idg. alapalakja én-wen, en-éwen, melynek értelme «questo (uno) mancante (al 10).» — Difficile est satiram non scribere. I temi nominali. T. szerint a théma nem más, mint praev. suffixummal ellátott gyökér. Nyilvánvaló, hogy puszta prae- ós sufíixumok elszigetelten sem nem örökölhetők, sem át nem vehetők, hanem igenis az ilyenekkel ellátott szavak, melyek aztán hasonló képzések mintáivá válnak. Ha tehát T. azonos hanganyagú thémákat mutatna ki kellő számban, kísérletének volna komolyabb jelentősége. Föl lehetne ugyan még tenni, hogy az eredetileg mintákul szolgáló azonos hanganyagú thémák utóbb elvesztek ; de e lehetőségnek árnyéka sem mutatható ki T. módszerével, mely abban áll, hogy a szavak